Dunaújváros - Szemét, mocsok, graffitik, omladozó épülettömbök

A belvárosi állapotokról nagyon nehéz úgy véleményt alkotni, hogy az ember akaratlanul is, de ne legyen cinikus, ne bántson meg senkit. Elsőként ugyanis azt kell megállapítani, hogy a jelek szerint a városnak nincs gazdája, mert ha lenne, akkor nem találkozhatnánk olyan dolgokkal, mint amilyenekkel a Belvárosban lehet.

Nem kell messzire menni, csak a Vasmű úton a Dózsa mozi buszmegállóval szemközti épülettömbre nézni. Az épület úgy néz ki, mintha lőtték volna. Fél méter magasságig tégláig rombolt lábazat, roskadozó mennyezet. Majdnem szemben ott a Korányi utca hídja, amelyet évek óta csak a szentlélek tart össze. Azt hiszem, csak a szerencsének köszönhető, hogy még senkit sem ütött agyon valamelyik omladozó épületünk egy-egy darabja. A koszról, a graffitikról, a szemétről már nem is beszélek, viszont az áldatlan állapotok bemutatásához elegendő megtekinteni a Belváros egy százméteres szakaszát  tetszés szerint. Mi most a József Attila utcát, illetve a József Attila utca/Vasmű út kereszteződést tettük nagyító alá. A József Attila utca burkolta olyan, hogy mindenre alkalmas, de élő ember közlekedésére nem. Hó esetén bármikor lehetne egy hódeszka-versenyt rendezni, de autóval ne kísérelje meg senki sem a közlekedést, ön- és autóveszélyes. De, ha véletlenül tengelytörés nélkül végig gurulunk az utcán, még nem ért véget a megpróbáltatásunk: a kereszteződés előtt ugyanis bármikor ránk dőlhet az elsőbbségadás kötelező tábla. Ha ezen az akadályon is  túljutottunk, akkor, ha balra kívánunk kanyarodni, nagyon legyünk résen, mert  a Vasmű út kellős közepén jókora kátyú vár ránk.

Tudom, az illetékesek most felkapják a fejüket, mondják, ismerik a problémát, de nincs pénz felújításra. Ez viszont elfogadhatatlan. Ha az ember nem tenné ki a lábát a városból, még el is hinné ezt a hülyeséget. Így viszont fel kell tenni a kérdést: Nyíregyházán, Zalaegerszegen, Veszprémben, hogy csak néhány nagyobb várost említsek, de beszélve akár Mórról, vagy a picike Rácalmásról is, miért hiszi az ember azt, hogy van gazdája a városnak?

Balatonarácson így csinálják!

Balatonarács Balatonfüred része, valamikor önálló falu volt. Arács gyönyörű. A falu központja térkövezett, virágosított. Ez önmagában nem lenne szenzáció, de az viszont már az, hogy minden délelőtt lajtos kocsi locsolja a falu muskátliait, hogy a falu központját rendszeresen végigjárják (közmunkások, önkormányzati alkalmazottak? - nem tudom), akik a térkövek között növő gyomokat szó szerint szálanként szedik ki.