Quintus Konrád főnökszerepben - eltakarítaná az itt maradt morális szemetet

A  Vörösmarty Színház igazgatói irodájában találkoztunk, amely jelenleg az ő birodalma. Az előzményekről beszámoltunk: a volt igazgatót, Vasvári Csabát felmentette tisztségéből a  székesfehérvári önkormányzat.  Miután helyettesítését  nem tudták megoldani,  május 12-én a képviselőtestület  igazgatóhelyettesi posztot  hozott létre, amelyet a képviselők egyhangú döntése alapján Quintus Konrád  színművész tölt be az  új igazgató megválasztásáig. Teendő akad bőven,  és amellett, hogy irányítja a színházat, Quintus játszik is, Agatha Christie: Feketekávé című darabjában ő alakítja Hercule Poirot-t. Közben  az új évadot is össze kell állítani, kialakítani a műsortervet,  amelynek  része  a  szerepek kiosztása is.

- Ezek szerint az említett szereposztás már egyáltalán nem virtuális vagy jelképes. Kész a műsorterv?

- Egy-két dologgal el voltunk maradva. Többek között azzal, hogy a műsortervet átgondoljuk és a benne foglalt darabok szerepeit szétosszuk. Az elsődleges cél az, hogy ami műsorra kerül, azt a társulat le tudja fedni. Úgy gondoltam, hogy csinálunk egy színészbörzét, amelyen részt vesznek a darabokat színpadra állító rendezők, én pedig arra próbálom presszionálni őket, hogy elsősorban a társulatból válasszanak színészeket. Az elsődleges cél az, hogy ami műsorra kerül, azt a társulat le tudja fedni. Tudjuk persze, hogy bizonyos korosztályokból, a nagyon fiatal és az idős színészekből hiány van, így ezeket a szerepeket vendégművészekkel kell megoldani, addig, amíg az új igazgató meg nem oldja ezt a problémát.

 - Mik a legsürgetőbb teendői most a színházban?
 
- Égetnek bennünket a határidők. Hozzáteszem, amivel most foglalkozom, azt már februárban meg kellett volna csinálni. Elsődleges feladatom, hogy a színház működjön. Nincs honlapunk, illetve formailag van, de nem működik. Nem működött a szervezés sem, aki ezzel foglalkozott, és gyakorlata volt, azt 3-4 hónapja elbocsátották, pedig el kellene indítani a bérletezést, jegyárusítást, előkészíteni a nyári színházat. A korábbi vezetés által készített műsorterv nagyon homályos, még nem jöttem rá, mi a rendszer benne. Csak példaképpen említem, hogy az egyik gyerekdarabot, az Ózt számomra érthetetlen módon a Pelikán kicsi színpadára tervezték, pedig nagyszínpadra való, és a terveim szerint azzal is kezdenénk az évadot, családoknak szóló élményként. Vannak konstrukciók, amelyeket nem tudok vállalni, vendégprodukciót nem fogok saját költségen csinálni.

- Tetszik nekem a Poirot-alakítása a Christie-darabban. Hálás szerep, de mennyire hálás ez a másik, az igazgatóhelyettesi?

- Nem akartam olyan lenni, mint a televíziós sorozatban szereplő David Suchet. Nem is tudnék, mert teljesen másképp nézek ki és más a habitusom is. A fehérvári Poirot az én olvasatom és Telihay Péter  rendezőé. Ez az én, mi Poirot-figuránk. Abban viszont hasonlítok rá, hogy amint ráakadok valamire, elkapok egy fonalat, addig megyek, míg az igazság ki nem derül. Én is szeretem a hölgyeket, van némi humorom is. Elég rafinált a gondolkodásom, bár lehet, hogy néha kicsit naívnak látszom. Mindazonáltal nem gondolom, hogy naív balfék lettem volna, amikor elvállaltam az igazgatóhelyettesi szerepet. Nem az motivált, hogy a felhalmozódott lemaradásokat, hiányokat pótoljam, hanem hogy eltakarítsam az itt maradt morális szemetet. A rengeteg munka ellenére mégis belementem, mert ambicionált, hogy ezt a színházi hajót, amely kis híján megfeneklett egy homokpadon, valahogy lehúzzam onnan, és olyan irányba tereljem, amely a társulatnak, városnak, országnak is jó.

- Tehát ezért vállalta. De mi az, amit vállalt?

- Lényegében azt, amiről az előbb beszéltem. Arra kaptam megbízást, hogy amíg le nem zárul a pályázat, maximum október végéig, igazgatóhelyettesként teljes jogkörrel vezessem a színházat. Nem gondolom egyébként, hogy véleményeznem kéne az elmúlt időszakot. A véleményem, minősítésem a következő évad lesz, amit be kell indítani. Előre nézek, és nagyon ambicionál, hogy legyen hozadéka a munkának, amíg a legmegfelelőbb igazgatót megtalálják. Amíg ezt csinálom, nem hiszem, hogy játszanom kellene, de arról nehezen mondanék le, amit beavató színháznak hívnak, a tanításról, amit 19 éve csinálok, a fiatal nézők kiszolgálásáról.

- Arra nem gondolt, hogy pályázzon a színház igazgatói posztjára?

- Ezt naponta többször megkérdezik tőlem, és mindig azt válaszolom: az önkormányzat a legmegfelelőbb igazgatót fogja megtalálni.

- Hogyan látja, megosztott a társulat? Bíznak önben, támogatják?

- Nincs olyan változás, ami mindenkinek jó. Ez az első közhelyem. A második pedig az, hogy olyan változás sincs, ami mindenkinek rossz. Nem lettek hirtelen új barátaim, igaz, úgy érzem, itt mindenki a barátom. Úgy tapasztaltam, hogy vannak, akik nagyon drukkolnak, és vannak, akik zavarban vannak a társaságomban. Mindent egybevetve szerintem bíznak bennem, s talán arra is gondolnak, hogy ha már annyit dumáltam, akkor bizonyítsak. Én pedig azt mondom, hogy bízzanak meg bennem, bennünk nyugodtan, mert igazán jó, kreatív, alkotó csapat áll mellettem. Úgy látom a munkatársaimon is, hogy tényleg jót akarnak tenni ezzel a színházzal, társulattal, mindezt pedig valamennyien úgy akarjuk elérni, hogy közben jól is érezzük magunkat.

Az 1960. március 14-én született  Quintus Konrád  Ruszt József  tanítványaként már gyermekként fellépett a Népszínházban, a szegedi és a zalaegerszergi színházakban. 1988-ban végzett a színművészeti  főiskolán. Évekig játszott  a kaposvári  és a miskolci teátrumokban, hosszú ideje a Vörösmraty Színház tagja. Fehérváron  rendezett is, a Három koporsót. Játszott  többek között  a Máli néni, a Cseresznyéskert, A revizor, a Copperfield Dávid, A lázadó, A vihar kapujában, a Portugál valamint a Macbeth című darabokban.