Az éhezők nem értik, miért nem kaphatnak egy kiló lisztet, cukrot?

 A Civil Piactéren árván üldögéltek kedden az önkéntesek. A nagy nap ma lesz, a táboroztatási fórum, de hétfő óta várják az élelmiszer-adományokat, eddig senki nem vitt semmit.

A szociális  háló nonprofit civil szervezetek tevékenységét fogja össze. Intézményekkel, polgármesteri hivatallal,  hatóságokkal és egyéb szolgáltatókkal együttműködve érdekképviseletet látnak el,  igyekeznek megteremteni a hozzájuk fordulók szociális biztonságát. A családok hetén - május 9-étől  15-éig  - képviselőik a Civil Piactéren tevékenykednek, a többi közt várják az adományokat, lisztet, cukrot, pénzbelit.

- Kiürültek a tartalékaink - mondta  Elekes Péterné, a Smart Grant Közhasznú Alapítvány   képviselője.  - Az első évben, 2009-ben kötöttünk szerződést  a Magyar  Élelmiszerbank Egyesülettel, az Adománylavina  projekt keretében több partner segítségével  - a város önkormányzata, a kistérségi szociális alapszolgáltató, a Szeta, a Széna Egyesület a családokért, a két legnagyobb megyeszékhelyi áruház -  majd 30 millió forint értékű élelmiszert osztottunk ki  több ezer rászorulónak. Tavaly folytatódott programunk, 4500 embernek adtunk élelmiszert. Kaptunk az önkormányzattól kétmillió forintot, amit az év első három hónapjáig  be tudtunk osztani. Ebből vettünk, adtunk ki tartós élelmiszert a rászorulóknak. Most ruhát, esetleg játékot adhatunk.
- Az emberek  tudják, hogy a  másik szervezetnél nincs adomány, hozzánk jönnek - Nagy Györgyné, a Szegényeket Támogató Egyesület vezetője már attrocitásról is beszélt. -  Nálunk sincs  már adomány, néhány megmaradt májkrémmel tudunk segíteni. Az éhes emberek elvesztik a kontrollt, nemrégiben nemhogy kiabáltak a segítővel, hanem kis híján meg is támadták. A tavalyi háztartásigép-akció miatt még van 650 ezer forintunk, de csak akkor jutunk hozzá, ha visszakapjuk a  befizetett tíz százalékot. Elszámoltunk januárban, egy hónap volt a visszatérítés határideje, de még nem kaptuk meg pénzt.

A Széna is várja a 900 ezer forintot a   háztartásigép-programból.  A családok hetén adományokat gyűjtenek, pénzt is, hogy tartós élelmiszert vegyenek, de kedd délutánig még nem  volt pénz a gömbben.
Az adományozókat kényeztetni kell, tartja Horváth  Ildikó, a jövő fiataljaiért egyesület vezetője. - A támogató kincs. A legutóbbi akciónkat 7 cég támogatta, amelyekkel tartjuk a kapcsolatot.
A vállalkozókra, a cégekre számíthatnak a karitatív civil szervezetek. Egyes  vélemények  szerint   havi 5-800 ezer forint elegendő lenne arra, hogy jusson alapvető élelmiszer annak a 4500  embernek, akiket folyamatosan ellátnak ennivalóval,  liszttel, cukorral, száraz tésztával, netán kevéske édességgel.  A fehérvári önkormányzat az idén félmilliárd forintot fordít szociális célokra, de ebben az összegben napközis hozzájárulás, segélyek és minden egyéb szociális terület is  benne foglaltatik. A családsegítő, az iskolák referensei  kísérik figyelemmel  a rászoruló gyerekek, családok  helyzetét, javasolják a hozzájuk fordulóknak, mely szervezethez menjenek. 
- Nálunk jelenleg százötven-kétszáz  kérvény van, amely megalapozott, referenciával ellátott - folytatta  Nagy Györgyné, a Szeta vezetője. - Az adók egy százalékából 350 ezer forintunk volt tavaly. A  rászoruló családnak egyszeri  alkalommal tudunk 3000 forintot  adni, csak nagyon indokolt esetben emelkedhet az összeg talán tízezerig, de ez ritka.      
A családok hetének szervezői abban reménykednek, hogy sikerül adományokat gyűjteniük, és utána segíteni.
- Azt szoktam mondani, hogy az egyéneknek, az embereknek is kell tenniük azért, hogy az életük egy jobb kerékvágásba kerüljön  -  ez   Elekes Péterné meggyőződése, aki  egyik motorja a rászorulók támogatásának.

Közeleg a szünet

Szerdán délután kettőtől hatig táboroztatási börzét rendeznek a Civil Piactéren. A nyári szünetben talán kevesebb kulcsos gyerek sétál a parkban.

Minden  nyári tábor pénzbe kerül, de  nem mindegy mennyibe és milyen programokat nyújt a gyerekeknek.  A mai börze mellett  a táboroztatási  fórum lesz a közügyek délutánjának főszereplője.   Fontos kérdés, hiszen ma már az egy gyermeket nevelő családokban is problémát jelenthet a két és fél hónapos szünidő. Abban a családban, ahol két, esetleg több gyermek elfoglaltságáról kell felelősen dönteni, már elkél a segítség, a támogatásról nem is beszélve. 

Szerintem...

Kétezer forint csak arra elég, hogy a vakvezető kutyakiképzőben egy hétig enni adjanak egy  gyönyörű négylábúnak,  hogy hamarosan támogatója, igazi társa legyen egy vak embernek.  A szájjal-lábbal festők  évente kétszer küldenek  a családomnak  borítékot, képeslapokat, ezekkel szoktam  boldog ünnepeket kívánni a messzi élő családtagoknak, a  barátoknak.  Nem sorolom, mennyivel kellene beszorozni azt a két-háromezer forintot, amit  lassan már nem vagyok képes feladni a postán. Pedig szeretném, de rá kell jönnöm, hogy az igazi megoldás a rászorulók számára nem az lenne, ha én és még jó néhányan  bérünk egy részét elküldenénk nekik.
 A megoldást másutt kell keresni  és gyorsan megtalálni , mivel egyre kevesebben vannak azok, akik tudnak adományozni.
Nem az akarat hiányzik, a képesség  van fogytán.  Ahogy egyre kisebb költségvetésből gazdálkodnak a falvak, a városok, a cégek, úgy  zsugorodik  a családok kasszája,  miközben a kiadások növekednek. Valamilyen jóféle,  erős kötéllel kellene újraszőni a szociális hálót, hogy akinek nem  jutott még munkahely, amíg rátalál, tudjon belekapaszkodni, legyen, ami fönntartja, nem engedi végképp lezuhanni. 

Kovalcsik Katalin jegyzete