Költségmegosztó: levennék, de nem lehet

A költségmegosztók működésének megértése - a telefonálók, e-mailt írók számából is lérzékelhetően - nem könnyű dolog, az új helyzettel elsősorban azoknak nehéz megbarátkozniuk, akiknek szomszédaikhoz képest többet kell fizetniük  lakásuk kedvezőtlen elhelyezkedése miatt. A  kérdések között sok átfedés volt, tipikus a következő: "Miként lehetséges, hogy tavalyelőtt, amikor kétezer fogyasztási egységet mutattak a megosztók, kevesebbet kellett fizetnem, mint tavaly, amikor csak ezerötszázat?"
Tófalvi György, a költségmegosztókat üzemeltető Techem Kft. ügyvezető igazgatója szerint   a költségmegosztókról leolvasott  értékek nem alkalmasak a fogyasztás közvetlen meghatározására. Ezek egymáshoz viszonyított arányaiból számítható ki,  hogy az épületbe beérkezett hőmennyiségből milyen arányban részesült az adott radiátor. Ebből következően előre soha nem lehet kiszámolni, hogy egy egység hány megajoule fogyasztást jelent, és így mennyibe kerül.

Ha az előző fűtési szezonhoz képest a ház lakói többségének a szokásai megváltoztak - mondjuk jobban takarékoskodnak és a radiátor szabályozóját 1-es, 2-es álláson tartják - akkor az egy fogyasztási  egységre jutó fizetendő összeg magasabb lesz.
Egy, Horváth István lakótelepi négyemeletes épület lakóinak nevében telefonáló olvasónk azt tudakolta, leszereltetheti-e a ház a szerkezeteket, ugyanis amióta ezek alapján osztják újra a fizetnivalót, az épület teljes energiafogyasztása jelentősen csökkent, de olyan nagy ellentétek alakultak ki a lakók között, hogy a nyugalom érdekében inkább vállalnák a légköbméter alapú fizetést. A szakember szerint amennyiben a költségmegosztókat panelprogramos pályázat keretében,  állami támogatással szerelték fel, a pályázatban a lakóközösség vállalta, hogy tíz évig fenntartja azokat. A szóban forgó épület esetében öt éve zajlott le a korszerűsítés, esetükben tehát még öt évig biztosan működtetni kell a rendszert. Tófalvi György hozzátette, az országban néhány épületben valóban leszerelték a megosztókat, ám az eredmény az lett, hogy az épület összfogyasztása húsz-harminc százalékkal megnőtt. Miután senki nem volt  érdekelt a spórolásban, senki nem tekerte lejjebb a radiátor szabályozóját...

Az épület által elhasznált hő negyven-ötven százalékát nem a radiátorok, hanem az épületben tekergő csőrendszer adja le. Ezért az elszámolásnál ezt a negyven-ötven százalékot a lakások légköbmétere szerint, egységesen osztják fel (sokan ezt nemes egyszerűséggel  csődíjnak nevezik), és csak a maradék hatvan százalékot osztják újra a szóban forgó szerkezetek alapján. Volt telefonáló, aki a csődíj arányának növelését szorgalmazta, miután ő szélső lakásban lakik, és az átlagosnál magasabb a számlája. Egy másik olvasónk viszont felháborodva telefonált, nehogy megemeljék a csődíjat. Ő nyilvánvalóan középső lakásban lakik, így ha ez  megemelkedne, többet kéne fizetnie. Tófalvi György szerint a szakemberek által elfogadott arány a negyven-ötven százalék, véleménye szerint ettől semelyik irányban nem szabad eltérni, mert akkor a valós fogyasztástól jóval távolabb eső értékek jönnének ki.
Mennyivel fizet többet az a tulajdonos, aki dupla nagyságú fütőtestet működtet? - kérdezte e-mailben olvasónk. A válasz szerint a költségmegosztót mindig a radiátor tényleges nagyságához programozzák. Ha valaki 20-21 fokra, azaz 3-as fokozatra állítja be a termosztatikus szabályozót, akkor a nagyobb radiátorméret elvben csak annyit jelent, hogy a helyiséget gyorsabban fel lehet fűteni, ám a 21 fok elérésekor  a helyesen beállított  szelep  lekapcsolja  a radiátort. Gond inkább akkor van, ha véletlenül magasabb álláson működtetik a korábbinál kétszer nagyobb radiátort, mert ilyenkor akár 26-27 fokra is fel tudja fűteni a szobát, ennek költsége viszont tetemes.  Számos további kérdés merült fel a fórumon, Tófalvi György segítségével hamarosan folytatjuk a válaszadást.