Férfiszemmel a szépségideálról - lájkolják a nőket

- Milyen szerepe van egy magyar irodalmat tanító pedagógus életében a női szépségnek mint témakörnek?

- Amikor kiderült, milyen témában olvasnék fel ezen az alkalmon, először én is jót mosolyogtam, hiszen manapság vagy viccelődve, vagy a komorabb megközelítés mentén szoktunk erről a dologról beszélni. A felhasznált irodalom, a könyv egyébként ironizálva közelít, hiszen rögtön azzal a kérdéssel nyit: láthatunk-e ma szép nőt az utcán? És hamarosan rá is döbben a válaszra: nem. Persze nem azért, mert a nők valójában nem szépek, hanem mert nem látjuk őket a kellő valójukban. Csak annyit látunk, amennyit egy szabó, egy fodrász, meg egy cipész művelt az adott hölggyel.

- Úgy érzi, így van ez most is? Szoktak erről beszélgetni a tanítványaival?

- Mint irodalomtanárnak talán könnyebb dolgom van, hiszen az irodalom eleve a szépségnek egyfajta vetülete. Rendre azt veszem észre, hogy a "de jó feneked van" típusú megnyilvánulásokon túl igenis meg lehet őket szólítani az esztétikummal. Ha sikerül megtalálni a közös hangot, akkor eljuthatunk arra a pontra, ahol egy felnőtt értelmezés összetalálkozhat egy diák világnézetével. Meg kell találni a nekik megfelelő témákat, és már úgy tálalni, hogy neked ez valószínűleg tetszeni fog. És nem azért, mert kötelező. A szépségre pedig kiváltképpen fogékonyak, hiszen ők elsősorban a látványra koncentrálnak.

- Ma az ideálokat a celebek képviselik. Megfigyelhető a szépség válsága? És leképződik-e ez egy iskolában?

- Az tény, hogy a vizualitással együtt megnő a külső szerepe. Ez nyilvánvalóan mindig is így volt. Akár tetszik, akár nem, a világ egyik mozgatórugója a nemiség, annak fontos része pedig a magunk csinosítása. Látszik is a külsejükön az, hogy sokat foglalkoznak vele. Természetesen megvannak a trendkövetők nálunk is. Sajnos sokan úgy gondolják, hogy ha a divatot követik, lesz egyéniségük, holott ez egy paradoxon, merthogy aki a divatot követi, eleve nem lehet egyéniség. A magamutogatásnak semmi köze a szépséghez. Ám ezzel kapcsolatban azt gondolom, nem is feltétlenül kell mindenkinek külsőségeiben egyéniségnek lennie.
 
- Néhány évtizede még szokásos kérdése volt egy középiskolás irodalomórának, hogy ez vagy az a vers miért szép? Ma az élet sok területére vonatkozóan feltehetnénk e kérdést, de vajon szükséges-e feltenni? Nem biztos, hogy azt találjuk, amire számítunk...

 - Talán azzal a triviális felvetéssel kéne kezdeni e kérdés megválaszolását, hogy tulajdonképpen mi az, hogy szép? Ha a kanti filozófia mentén haladnánk, mondhatnánk, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. De ha egy férfi meglát egy szép nőt az utcán, nem arra gondol, hogy a nő neki érdek nélkül tetszik, hanem ellenkezőleg, milyen érdekei fűződhetnének hozzá... Így a szexuális kisugárzást nem is tekinthetnénk szépnek. Nem is inkább a "miért szép?" kérdést tenném fel, hanem amint azt a Facebookon is szokás: "Tetszik? Ki lájkolja?" Ki lájkolja ezt a verset, az adott irodalmi művet? És persze kérdezhetjük ezt egy ellenkező nemű személyről is.
 
- Ha lájkoljuk a nőket és a nők persze lájkolják a férfiakat, hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan, akkor mégis mit mondhatunk eredeti témánkhoz visszakanyarodva: ki ma a szép nő?

- Minden korban megvoltak, megvannak az ideálok, a szépségek. Belemehetnék abba, hogy szerintem ki a szép, de egy barátom nagyon is idevágó felvetésével inkább azt vallom: szép nő az, aki rám mosolyog.

- Ez egy cseles felvetés, hiszen ha ezt hallja egy nő egy férfitól, nyilván önkéntelenül is elmosolyodik... és máris szép lesz, akármilyen is amúgy.

- Ez így van. A mai női szépségnek azonban mégis van árnyoldala. A közízlést formálók nem éppen az elvárhatóan egészséges irányba tolták el azt, mit is kéne ideálisnak tekintenünk. Lassan lexikont lehetne írni a külsőség és a pszichológiai problémák kapcsolatáról. Ma már nem csak anorexiásokat kezelnek, de fatorexiásokat is, akik olyan kövér emberek, akik nem is tudják magukról, hogy kövérek. Az érettségizők között a legújabb trend mellnagyobbítást kérni. Összefoglalva azt mondanám, egy nő ma akkor szép, ha árad belőle egyfajta egészséges énkép. Ha a hibáival tisztában van és elfogadja, hogy nem ilyen vagy amolyan, hogy nem hasonlít az ideálokra. Vannak szép nők ma is, van szépségideál, de a legfontosabb mégis az, süt-e valakinek a szeméből az értelem.