A vészterhes szeptemberi napra emlékeztek a Varkocs-szobornál

A Himnusz alig két perc, a Szózat egy fél perccel több. Mégsem áll meg senki a Varkocs-szobor előtt a Fő utcán, ahol a Vasvári Pál Gimnázium kórusa  szinte teljes létszámmal  tart megemlékezést éppen. Illetve: egy idős hölgy andalogva hallgatja a nemzeti érzelmeinket kifejező Erkel-muzsikát, de ő sem tudja, mivégre zengik a diákok. Valami évforduló lehet? - találgatja.
Valóban egy évforduló, a Fehérvár török sereg általi megszállásé. A pénteken kora délutáni esemény sorrendben már a 18. volt, a Vasvári gimnázium diákjai minden évben kivonulnak ide a 467 évvel ezelőtti vészterhes szeptember 2-a előtti-utáni napon, beszédet tartanak és énekelnek. Csak 7-8 perc az egész.
1543. A város vezetői, anyagi és hatalmi előnyökért a török szövetségről Habsburg-hűségre pártolnak át. Majd büntetlenséget és még nagyobb vagyont remélve megkísérlik átmenteni pozícióikat, ismét török szolgálatba állva, árulással. A cselszövések hálójába sétáló Varkocs György várkapitányt közben katonástul kizárják a várból. Mártírumuk után a helyi közjogi méltóságok a várost átadják a töröknek.
Tudjuk-e, mit üzen ez a nap nekünk, maiaknak? - kérdi a diákszónok. Dehogy tudjuk. Nincs nekünk időnk erről gondolkodni. Ahhoz legalább hét percre kéne megállni. Vagy legalább kettőre, míg elhangzik a Himnusz.