Kis pénzekből nagy segítség - próbálják helyrehozni az árvíz sújtotta házakat

- Azért telefonáltam, mert elfelejtettem valami nagyon fontosat - Sztrida Nándorné  hívott fel tegnap, mert amikor a házánál jártunk nem beszéltünk meg mindent.  - Ha ír rólam, a bajról, ami ért, ne felejtse ki, hogy az életben még  senkitől nem kaptam  segítséget. Harminchat éve vagyok özvegy, két gyereket neveltem egyedül, és nagyon köszönöm, hogy az emberek, az adományozók gondoltak rám.
A Bakonycsernyén élő  Elvira asszony a testvérével,  Juliannával  takarított tegnap, hogy a férfiak délután be tudják vinni a kinti házba költöztetett bútorokat, hogy helyére kerüljön  a nagyszekrény, aminek nem a kis konyhában a helye. A cserépkályhába még  nem kell befűteni, de gondosan simogatta, törölgette a meleget adót.



Szombat reggel megcsörrent a szerkesztőségi ügyeletes mobiltelefon. Nyolc előtt néhány perccel egy hölgy kérdezte, hogy vajon tudom-e, hol találja meg azt az asszonyt, akiről Móré Erzsébet kolléganőm írt az aznapi mellékletben. A belvárosban dolgozik, megy bevásárolni,  szeretne kissé könnyíteni a helyzetén, bevásárolna neki.    Hétfőn felhívtam a riport szereplőjét, aki köszönettel vette, hogy a szombati jótündér néhány fontos élelmiszerrel lepte meg a családját. Azóta többen is jelentkeztek, a Vöröskereszt csomagot ad, tegnap telefonált egy férfi, készpénzzel támogatná a családot.
A hölgy csak egy a sok rászoruló közül, és még nem is árvíz sújtotta, mégis vannak, akik  megpróbálják megkönnyíteni az életét.  A természet  kegyetlenkedése - néhol az ember is besegített - iszonyú nehéz helyzetbe sodorta az  ország sok családját, önkormányzatát. Az összefogás, a segítség  ekkor mutatkozott csak meg igazán. A bajok keletkezése utáni első időkben ruhaadományokat kaptak  a falvak, a családok. Amikor már látni lehetett, hogy mi kell a helyreállításhoz, az élet normalizálódásához,  megindultak a gyűjések. A pénz mindenütt jó szolgálatot tesz, de a ruhákon kívül a bútoroknak, a konzerveknek, a fertőtlenítő szereknek  is nagy hasznát vették Igaron,  a távoli Nagykinizsen, a székesfehérvári Székely utcában. (Egy lakó állatait a menhelyről állami gondoskodásban élő gyerekek  pénze  váltotta ki, ajándékként.)  Bakonycsernyén egy ideje tart a helyreállítás, de  még korántsem halad  minden a rendes kerékvágásban. Több ház felújításához a Magyar Vöröskereszt  segítségével  az Alcoa Alapítvány által felajánlott több millió forint a fedezet, amelynek egy részét a magánemberek kapták meg, hogy a károkat számlával bizonyítottan helyreállítsák. Egyike a megsegített helyieknek  Varga  Zoltánné.  A gyerekeivel  egy májusi napon nagy durranásra ébredtek. Az asszony felszaladt a padlásra, de ott nem látott semmit.



- Reggel esőkabátért mentem ki  az udvaron álló kis épületbe, ott tartjuk a kerti dolgokat, váltakozva a téli és a nyári holmikat, mert elég kicsi a lakás, meg néhány bútort  is.  Az egész odalett, alig tudtunk néhány dolgtot kimenteni, ledőlt a partfal. El kellett bontani az egészet, kaptunk hozzá majd 100 ezer forintot, úgy gyűjtötték össze, a vállalkozó eltakarította a  pénzért, bár azt mondta,  több mint a dupláját  elkérhette volna érte. Az önkormányzat majd megcsináltatja a partfalat, de addig is mossa az eső, omlik. Elég sok nagy gép jár erre, mennek a szőlőbe.
A nagyobb  baj Vargáéknál, hogy a ház is megrepedt. A család tizenegy éve lakik a kis házikóban, amely mélyedésben áll, rossz alappal. A Vöröskereszten át kapnak az Alcoa adományából,  a kőműves már megnézte mit lehetne kezdeni az épülettel.
- Kívül-belül alá kell dúcolni a házat, szakaszonként felbontani, megerősíteni az alapot. Még a nyáron meg kell csinálni, nehogy kidőljön a fal.      Talán elég lesz rá a pénz, amit az adományból kaptunk. 

Sztrida Nándorné  a Rózsa utcában  már túl van a romokon, tegnap a szekrényeket pakolták vissza a szobákba  családtagjaival.
- Egy hétfő reggel arra ébredtem, hogy megrepedt a fal - mesélte Elvira néni. - A kémény , a sarok és nem is gondoltam, de a cserépkályha is. Elmentem a kőműveshez, gondoltam, a közfalat szétszedi, aztán azzal megleszünk.   Megnézte, azt mondta, fel kell szedni a szobák padlóját,  mert a víztől megszállt a lakás. Sokáig állt az árokban a víz, leszivárgott. Ötven éve építettük a házat, ilyen még soha nem volt.  Nemrégiben tettük rendbe, igyekeztünk, hogy mire megöregszem, ne legyen gond vele. A felszedett parketta is itt van,  veszélyes hulladék, azt is el kell valahová szállítani. A pénz, amit a Vöröskereszttől, az alapítványtól kaptam, elég volt. Egy hónapig tartott a munka.

A természet győzedelmeskedik

A pincében áll a víz, szivattyúzni sem érdemes, mert csak rosszabb lesz. A ház belső falán még itt-ott látszik a repedés, pedig a festéssel a kisebb ereket igyekeztek eltakarni. A ház ötvenéves, ekkora vizet sem a falak, sem a bentlakó nem élt még át soha.
A szakemberek megállapították, hogy megrogyott a ház,  fel kellett szedni  a padlót. Egy másik ház az összedőlés határán imbolyog, lakóinak nincs  pénze  az újjáépítésre, pedig az lenne a legcélszerűbb, ha az egészet lebontanák, de hogy újat építsenek?! Arra nincs lehetőségük.  A másik utcában leszakadt a partfal, életveszély a közelébe menni. A másik településen még most is víz alatt állnak a legelők, a szarvasmarhák már rutinosan sétálnak át a tavakon a friss füvek felé, a terelőkutyák ismerik a szárazabb útvonalakat. Szúnyogok és  legyek hada kínozza az állatokat, csapkodnak a farkukkal, nincs mindenütt pénz a  szúnyoggyérítésre. A víz ártott mindennek, a kertekből kipusztult a krumpli, a répa, oda a kukorica.  A ház előtti kertben viszont vírítanak az egynyáriak.