Művésznégyes a Martonvásári napokon: ifjú alkotók bemutatkozása

Átalakítva is mutatja hajdani jó arányait a Dreherek által épített egykori szeszgyár, amit tavaly vásárolt meg az önkormányzat a mezőgazdasági kutatóintézettől. Rendezvényudvarként hasznosítják, minthogy tágas terei kiválóak a szabad szellemű ifjúság bemutatkozására – magyarázza Tóth Andrásné Márta, a Martonvásári napok fő szervezője. Fut, szervez, intézkedik, sokan segítik önkéntesként munkáját. A huszadik éves rendezvény egyik attrakciója az ifjú alkotók bemutatkozása a gépállomáson, ami a helyi művészeti iskola büszkesége is egyben.

- Kuna Ágnes másodéves festő restaurátor, L. Benkő Sarolta másodéves festő, Pletser Cecília harmadéves tervező grafikus és Vida László negyedéves festő hallgatók állítják ki munkáikat a hófehérre meszelt falak között – mutatja Márta a tágas, hangárszerű épületet, amelynek látható a tetőszerkezete a régi cserepekkel, s ettől még szebb. Gucsek István helyi önkormányzati képviselő az utolsó simításokat végzi, létrával vonulnak le, s betoppan Cecília édesapja, Pletser Tamás, aki virágkompozícióival kápráztatja el az ünnepi helyszíneken megjelenő látogatókat. Ők is önkéntesek.

Vida László fotórealista stílusúnak nevezett alkotásait viszi be Cecíliával az épületbe. A fotó kedvéért a két nagyméretű kép és a kisebb portrék idejekorán helyüket „keresik”, s vélhetően gyorsan meg is találják.

- Még nem voltunk elég bátrak megmutatni magunkat – mondja a nyitott, élénk, kedves Cecília, aki harmadévesen több sikerrel büszkélkedhet. Az alkalmazott grafika állandó változni tudást, kreativitást, gazdag fantáziát kíván változó korunkban. Az egyetemista alkotó megnyerte az egyetem doktori iskolája által logótervezésre kiírt pályázatot, valamint a Dohányzásról Leszokást Támogató Központét is. Édesapja ismert közéleti ember, kertészmérnök és műtárgy becsüs, a mama is kertészmérnök, Cilire ráragadt a virágkötészet is, s mellesleg végzett dekoratőr és kirakatrendező. Ő tervezte négyük plakátját, amiből kiderül, mennyire különbözőek, s különböző műfajokban alkotnak.

- Alig vártuk a szerdát, akkor volt rajzszakkör! – lelkendezik a kezdetekről, arról, hogy is kezdődött ez az egész. Csatlakozik hozzá a csöndes Vida László.

- Sütő Petre Rozáliánál kezdtük a rajztanulást, s utána Kárpáti Józsi bácsihoz kerültünk. Nagyon szerettük a tanítási stílusát, a szakmai tudása nélkül valószínű nem kerültünk volna a képzőművészeti egyetemre – mondja. Vida Lászlóék öten vannak testvérek, édesanyjuk otthon nevelte gyermekeit, az édesapa burkoló. László elsőként indult el a művészi pályán. – A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek – fűzi hozzá, s igyekszik nem elérzékenyülni. A kiállított festményeken is a családtagok láthatók, fényképszerű jellegük ellenére kiolvasható az alkotó érzelmi viszonya hozzájuk. Különös a Telefon 2. címet viselő kép, az 50-60-as évek karnyújtásnyira lévő tárgyi világa jelenik meg rajta, csendéletként. Persze Lászlónak ez már a múlt. A fiatalember egy-egy munkáját már megvették, ösztöndíjat nyert, s ezek fontos momentumok. Cecília bólogat, nem olcsó mulatság az állami egyetem sem.

- Személyes tárlatvezetést tartunk – ígéri Cili, aki persze szétkürtölte az egyetemen, a barátok között, az internetes helyeken, hogy ötre várják az érdeklődőket! Lesz zene, büfé, a Tintás Barnes zenekar játszik ma (vasárnap), este hattól pedig martonvásári zenésztalálkozó fokozza a buli hangulatot!