Korall, Zorall,vagy mi is ez?

A Zorall nyomta ezerrel egyáltalán nem szokvány metálját. Merthogy az alap kőből volt, de fölötte a dallam a Halász Judittól ismert Boldog születésnapot című örökbecsű. Például, a többi között. Valami újnak a születésnapja lehetett a banda 2002-es alakulása, hiszen szuper produkcióban, szupergroupban gondolkoztak mindjárt a kezdetekkor. És jól gondolták. Mert: a hangzúzda látványosan (vagy pontosabban: hallványosan) működött, a hangszereiken mindent tudtak az azt kézbe vevők, és megannyi nagy ötlettel rukkoltak elő a játékosok, akár egy, egy hangfoszlánnyal, akár a régi klasszikusokat feledésbe nem engedő feldolgozásokkar. Lehet tiszteletlennek nevezni az Álomarcú lány metálosítását, de aki szereti a heavy műfaját kérem (vagy csak azt szereti), azok számára éppen hogy más dal ismeretét terjesző style-nak is lehetne nevezni a Zorall kisérletét. A show megegyenesen fantasztikus! A fények játéka, tűznyelő, majd később egymást csókolva diszkósan ringó lányok (hej, ha köztetek lehetnék...) látványa teszi még teljesebbé a hangok áradatát. A színpad mintha nem is deszkákból, hanem egyetlen hatalmas vigyorból lett volna megépítve, oltári jól éreztük magunkat, miközben a képünkbe ordítozták onnan fentről, hogy Szerelemre születve milyen szép az élet.

Alighanem a fesztivál üde színfoltja volt a Zorall, végre valami - ha nem is teljesen eredeti - nagyon ötletdús megoldásnak tapsolhattunk.