Elképesztő fosztogatás! 1600 birkát öltek le egy éjszaka alatt

Igaz, gyávának nem  pályafutása miatt jellemezte a költő, hanem azért, mert  az 1848. szeptember 29-ei pákozdi csatában vívott vesztes csata után  csapatával egészen Bécsig vonult vissza.
Előtte azonban volt ideje és bátorsága bemasírozni a védtelen  Székesfehérvárra, ahol három nap alatt jócskán megsarcolta városunkat és a megyét. Levéltári források szerint a  horvát bán egyik tisztje egy előőrs kíséretében szeptember 26-án  délután meglepetésszerűen jelent meg a városházán, ahol közölte a  városi forradalmi bizottmány tagjaival, hogy Jellasics  serege a lepsényi úton megkezdte felvonulását.      A horvát sereg közeledésének híre csak azért keltett  meglepetést, mert a várost védte az elárasztott Sárrét.  Mocsárvilágán áthaladni csak a helyszínt jól ismerők tudtak, egy  messziről jött hadseregnek esélye sem volt erre. A későbbi vizsgálat  aztán kiderítette, hogy az állásából kipenderített egykori  sárszentmihályi tanító bosszúból kalauzolta át a lápos vidéken a  katonákat, sőt később be is állt közéjük. A Sárszentmihály felől  közeledő csapatokkal a község határában vette fel a kapcsolatot, és  egy gázlón át vezette őket a városhoz. 
A megszálló hadtest parancsnoka otthonosan viselkedett: 14 ezer kenyeret, 90 mázsa húst, 100  hektoliter bort, sót, zabot, szénát és nagyobb mennyiségű fát  rendelt katonáinak, a Lepsény felől közeledő derékhadnak pedig 13  ezer kenyéradagot, 80 mázsa húst és 100 akó bort követelt. A  városházát és a belvárost elfoglaló egység parancsnokaként  megfenyegette a bizottmány tagjait: ... az éhes, fáradt katonaság  rabolni, dúlni, rekvirálni és prédálni fog.
Maga Jellasics is megérkezett a városba a derékhaddal.  A püspöki palotában szállt meg, és megerősítette a város stratégiai  pontjain az előőrsöket.     A fehérváriakat megdöbbentette a megszállók viselkedése,  különösen akkor, amikor befutottak a hírek a megye délnyugati  részén áthaladó csapatok tetteiről. A bevonulók bor után kutatva  feltörték a pincéket, kirabolták a  polgárokat, elhajtották  vagy leölték állataikat. A nagylángi uradalomban egy éjszaka  folyamán 1600 birkából készítettek maguknak szerb rizses húst.  Sokszor az esztelenség határáig fokozódott a fosztogatás, például a  szállítási feladatokra rekvirált fogatok lovait elvitték, a  városházára beszállított ökröket helyben letaglózták és megsütötték,  olykor eladták őket azoknak, akiktől elvették. Ahol ellenkezést  tapasztaltak, ott könnyen felrepítették a vörös kakast a nád- vagy  zsúptetőre. A többi között kirabolták Tácot, Csőszt, Polgárdit,  Szabad-Battyányt és a környező pusztákat.
Az első órák  tehetetlensége után megindult a civil ellenállás. A lakosság a  környező erdőkbe mentette jószágait, a fegyverforgatásra  alkalmas parasztok kiegyenesítették kaszáikat portáik védelmére, és  megtámadták a rekviráló katonákat.       A helyiek nagyobb mértékű ellenállása szeptember 29-én reggel  kezdődött. Amikor Jellasics megindította csapatait a berényi és a  budai úton Pákozd irányába, már a lakosság mozgósítása is kezdetét  vette. Izmay János képviselő a gazdákat  felszólította,  készüljenek a horvátok  megtámadására. A feladat azonban   Móga altábornagyra maradt  a pákozdi csatában.