A legszebb Velorexek egyike! (fotóval)

Pulay Sándor és Papp Ferenc a Velorexek szerelmese
Fotó: FMH

"A kerékpárok királyát" álmodta meg a  háború utáni Csehszlovákiában pár fiatal mérnök, fúrtak-faragtak, mire három keréken kigördült a gyárkapun a végeredmény. Nem lett belőle sem velocipéd (bicikli), sem rex (uralkodó), mondják néhányan, hogy egyesíti az autó és a motor hátrányait, ettől még igyekszik neki mindenki megadni az utakon az elsőbbséget.
Az igazi fanatikusok persze meg se hallják a rosszmájú megjegyzéseket. "Olyan csúf, hogy már szép ismerős" a mondat a veteránok  gyűjtőitől, Pulay Sándor se tagadja le az érzéseit. A nagy talányt vele együtt sem tudom megfejteni: most akkor autóról van szó vagy valami egészen másról? Túl minden irónián, a Velorexeket joggal lehet a mai mopedautók előzményének, ha nem is elődjének tekinteni. Mozgássérültek számára készült speciális autó  ez a pontos, hivatalosnak tekinthető megfogalmazás, a régi modelleknél persze komoly erőnlét kellett ahhoz, ha valaki jól meg akarta nyomni a gázt vagy a féket.

Pulay járgánya már az új módi szerint lett átalakítva. Honda-motor van benne ennyit tőle is, a többiektől is megtudok, a részletekről azonban komoly arccal hallgat, minden titkot ő se akar feltárni. Szükség is volt a lóerőkre: "az ország legszebb Velorexének" mondják néhányan, részt vett a Budapest-Bamako-ralin is, ahol pedig jónéhány terepjáró nem bírt megbirkózni a sivataggal. A sós víz és a homokvihar a Velorexet is megviselte, az AC-pumpa meghibásodására vagy a tengelytörésre szinte előre lehetett számítani.  Így értek be a célba Pulay Sándorék egy nappal a mezőny előtt, a jelképes győzelmet mindenképp magukénak tudhatták. Ma már fel lehet idézni az úti történeteket: volt, hogy egy spanyol rendőr addig nem engedte el őket, amíg egy fénykép erejéig be nem ülhetett a járműbe. A szavanna kellős közepén már másféle problémák akadtak, előfordult,  hogy a magas fűből egyedül a háromméteres CB-antenna látszott ki. Ezek után 201011-ben világkörüli, 70 ezer kilométeres útra is elindulnak majd Pulayék, ha minden a számítások szerint alakul.

Minden Velorexek Velorexe az egyik korai, 250-es típus,  gazdája, Papp Ferenc azt mondja, kettőnél több nemigen van belőle az országban. Garázsok, pincék mélyén persze előfordulhat még néhány, az ő példánya azonban erősen tartja a formáját. Nála  minden alkatrész eredeti, gyári készletből van, még a Trabant feliratú műszerfal is hiteles: így nézett ki egy Velorex 1962-ben. A 250-est indításkor még  be kellett rántani,  egyhengeres motorja 12 lóval ér fel, ez volt az a típus, amelyikre még nem kellett kiváltani a rokkantigazolványt. Papp Ferenc járgányára még a külső, bőr borítást sem a sufniban húzták rá: ki kellett vinni a szülőföldre, a csehnémet határ mellett lévő gyárba, hogy a küllemre se legyen panasz. Komolyan veszik tehát a munkájukat azok, akik a veteránok mellett kötelezték el magukat. Ha kevesen is járnak ma már Velorex-szel az utakon, legalább a kultuszt van kinek őriznie.