Az éjjellátás titkai

Frankfurti, brit és kanadai tudósokkal együttműködve a kutatók azt vizsgálták, hogy miként helyezkednek el a sejtmagok negyven különböző állatfaj, többek között marhák, lófélék, macskák, egerek, nyúlalakúak és főemlősök pálcikáiban. Az éjjel aktív fajok látósejtjei a fényt összegyűjtik, ahelyett, hogy szétszórnák, és ebben döntő szerepük van a sejtmagoknak - számoltak be a kutatók vizsgálatuk eredményéről a Cell szaklapban.
Az éjszakai emlősök szemét pálcikáik sejtmag-felépítése különbözteti meg a többi állatétól. A pálcikák DNS-e helytakarékossági okokból minden állat esetében fehérjékre csavarodik fel, és úgynevezett kromatin-komplexet alkot a sejtmag belsejében. A legtöbb állattal ellentétben az éjszakai emlősök használatban lévő kromatinjai a sejtmag külső részén helyezkednek el, és csak a nem használt, sűrűbben felcsévélt szakaszok vannak legbelül. Ezek a sejtmagok fokozott fénytörő képességgel rendelkeznek, és egyféle mikrolencseként összegyűjtik a fényt. Több egymás felett elhelyezkedő sejtmag pedig szinte veszteség nélkül továbbítja azt a fényérzékeny pigmentek felé - így jóval kevesebb fény is elegendő a látáshoz.
"A kutatás lényegi eredménye, hogy az emlősök életvitelük szerint változtatni tudják sejtmagjaik felépítését" - hangsúlyozta Boris Joffe, a müncheni egyetem kutatója. Az emlősöknek, ellentétben a hüllőkkel, az evolúció során sikerült éjjel is egyenletes szinten tartaniuk testhőmérsékletüket. A pálcikák kiemelkedően fontos szerepe miatt elsősorban fekete-fehéren látnak, míg a csapok által lehetővé tett színlátásuk kevésbé fejlett. Az éjjellátás ára tehát a színvakság.

MTI