2017.03.23. 16:51
Baranyi Noémi, a gyúrói "gyüttmaradt" kecskefarmján jártunk
Gyúró – Előbb a blogját találtam meg, utána őt magát – mindkettő élményszerű, ahogy a történet is az: hogy került oda és mit keres egy tőrőlmetszett pesti nő egy kecskefarmon?
Baranyi Noémi egy budapesti ház negyedik emeletén nőtt fel, tanítónő lett, sorban születtek a gyerekeik (ma öten vannak, a legkisebb 15 éves), ám húsz évvel ezelőtt férjével egyszer elautóztak egy gyúrói ház előtt... Ami pont nem volt eladó tábla, de pár nap múlva kiderült, a tulajdonos idős hölgy mégis megválna tőle, így a tőrőlmetszett pesti lányból hirtelen gyüttment gyúrói lett.
– Manapság már inkább gyüttmaradtnak mondanám magamat – mondja házigazdaasszonyom nevetve, míg hátratrappolunk a Sajtterasz felirattal ellátott kapuból a hátsó traktusba, ahol csinos karámokban ugrabugrálnak a kis kecskék. A napi folyamatos, tengernyi tennivaló (tíz anyakecske, megannyi aprósággal, fejéssel, sajtgyúrással, szappankészítéssel, aztán az értékesítéssel persze) láttán arra gondolok, hányszor juthat az ember eszébe húsz év alatt, hogy kész, ennyi volt, megyek innen vissza Budapestre, az éjjel-nappalik tiszta, szép világába – de a kérdésem inkább csak költői.
Baranyi Noémi saját kis kecskefarmjukon. Az állatok sok munkát adnak, de a megélhetést is jelentik - s a fejésbe manapság már a gazdaasszony két kamaszlánya is besegít Fotó: Kocsis Noémi
Persze, megfordul az ember fejében ilyesmi, nyugtat meg Baranyi Noémi – de ő szépen, „kecskéről kecskére" felépítette mostani életét. A kézzel fejés természetes élményétől a különböző munkafeladatok szisztematikus megoldásáig minden részletnek funkciója és értelme volt. Évekig mindent egyedül, vagy a férjével csinált, ma már ő is munkaadó tud lenni a pályázati pénzből bővített kisgazdaságban: egy helyi kisgyermekes asszony segít be délelőttönként a tejfeldolgozásban.
A gyúrói sajtkészítő kikísérletezte a maga sajtkollekcióját, vásárlói az ország több pontján a szokásos termelői vásárokon találják meg a portékáját.
Noémi nem titkolt célja, hogy utat mutasson másoknak is ahhoz, hogy a nagyvárosi élettől megcsömörlötten tudjanak hova, mibe szakadni a már bevált tapasztalatokat használva. Másokat is bátorít a blogbejegyzéseivel. Hogy minél több család próbálja ki a kétkezi munka gyümölcsét, s tapasztalja meg az érzést este, fejét a párnára hajtva: „Ma is győztél, te vagy a gazda!"
