A boszorkány a fülembe súgott valamit, aztán meghalt

Boszorkányok márpedig vannak, legalábbis a 2011-ben ugyan egyházként megszüntetett, de a kitöltött tagfelvételik alapján ma is több, mint 11 ezer tagot számláló Magyar Boszorkányszövetség honlapja alapján. A szervezet, egy korábbi, 1986-tól létező, de az akkori rendszer által tiltott csoportosulás nyomán 1992. március 21-én alakult meg, Székesfehérváron. Aznap a város egyik pincehelyiségében 150 boszorkány gyülekezett, s tett hitet aláírásával a boszorkányság mellett, s ezen az alakuló gyűlésen még neves külföldi boszorkányvendég is tiszteletét tette. A szövetség weboldala szerint az összesen 9415 napig működött egyháznak egyes sorszámmal Kalmárné F. Erzsébet volt az első hivatalos tagja, s a ma is jegyzett, több, mint 11 és fél ezer magyar boszorkány közül 42-en Fejér megyében tevékenykednek, a nyilvántartott covenek, azaz boszorkányfészkek száma pedig itthon 652.

A hétfőn a nemzetközi sajtóban robbant hír, mely szerint Olaszországban újratárgyalnak egy 300 évvel ezelőtti boszorkánypert, melyben egy polgári bíróság elítélte és kivégeztette Maria Bartoletti Toldini di Pilcantet, boszorkányság vádjával. A mostani perújrafelvétel természetesen szimbolikus értékű lesz, tényleges tárgyalást nem tartanak, az egésznek valójában rámutatnia kellene a tényre, hogy a boszorkányüldözések és kivégzések rengeteg emberrel végeztek koholt vádak alapján és általában tényleges cselekmény nélkül, s nem csak az egyház, de egyes világi bíróságok is felelősek a több tízezer áldozatért.

Képünk csak illusztráció (archív fotó: Lovász Lilla)

Visszatérve hazánkra, az utolsó ismert hazai boszorkánypert már bőven a 20. századból, pontosabban 1969-ből ismerjük, ásotthalmi boszorkányperként. Ekkor történt, hogy a helyi termelőszövetkezetben valaki boszorkánysággal vádolt be egy ott dolgozó asszonyt és az ügy a lefojtott és tabukkal teli szocialista erkölcsiség közepette kis híján a nő elítéléséig jutott. A helyzet komikumára jellemző amúgy, hogy mikor az ügyről szóló hírt a szigorú vezetésű Magyar Rádióban felolvasta az amúgy is visszafojtott nevetéstől remegő hangú bemondó, majd a hír végébe beleröhögött, több havi fizetésmegvonásra ítélte a főnöke...

A Magyar Boszorkányszövetségben vannak "diákok", azaz a fiatalságuk okán még nem rendes tag boszorkányjelöltek is, a legidősebb tag pedig néhány éve az észak-magyarországi territóriumban működő Juhász Józsefné, azaz Gabi néni volt. Saját bevallása szerint már gyerekkora óta kerülgette a boszorkányság, de szülei elnyomták benne, ám felnőtt korában kitört belőle. Ambrusné Botos Ibolya, a kelet-magyarországi territórium vezetője a szövetségben alapító tag. Tizenhárom éves korában magához hivatta a falu akkori boszorkánya, valamit a lány fülébe mormogott, azzal meghalt. Ibolya szerint akkor kapta meg a tudást, amit ma főleg utazó boszorkányként és az ezoterikus közélet meghosszabbítására kamatoztat. Az álboszorkányok kiszűrését tűzte zászlajára Gabi néni is. Neki ugyanis ez a mottója: Ne menjenek kóklerekhez, többet árt, mint használ!