Filmes tábor Zentán, bodajki diákokkal

Az utazás előzménye az volt, hogy az iskola ismét sikerrel pályázott egy külföldi csereprogramra. Korábban elsősorban a hagyományos művészeti ágak területén: a festészetben, a szobrászatban alakították a kapcsolatokat, ezúttal a vizuális nyelv került sorra. A vajdasági Zentából, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumból tizennégy fiatal érkezett májusban, ezt az utat viszonozták a bodajkiak a múlt héten.

A Hang-Szín-Tér Művészeti Szakközépiskola a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul elnevezésű pályázatán indult sikerrel. A program célja és lényege játékfilmek elkészítése volt. A tizennégy bodajki és a tizennégy zentai diák négy vegyes csapatot alkotva négy filmet forgatott le és vágott össze. A feladat alapján a kulcsszó a „Táv” volt. Ezt a szót a fiatalok szabadon értelmezhették például távolságnak, távolodásnak...

Bálint Szilárd (jobbra) audiovizuális tanár a közös munka egyik segítője volt a bodajki táborban (Fotó: Tihanyi Tamás)

– A zentaiak technikai felszerelésével készítettük a filmeket, amely félprofesszionálisnak mondható, így a bodajkiak egy számukra újfajta technikával is megismerkedhettek – mondta el lapunknak csütörtökön Preszter Elemér operatőr, a program szakmai felelőse.

– Megtapasztalhatták egy működő filmműhely légkörét, szakmaiságát, hangulatát. De a közös munkán túl más, emberi szempontok alapján is sikeresnek mondható a Bodajkon, illetve Zentán töltött idő: a fiatalok azóta is üzeneteket váltanak egymással, barátságuk talán tovább mélyülhet a jövőben. Sok élményt szereztek a bodajki iskola diákjai a Vajdaságban, hiszen megismerték Zentát és környékét, még hajóztak is a Tiszán.

Preszter Elemér hangsúlyozta: a filmkészítésen túl fontos eredménynek tartja, hogy a magyarországi diákok megismerhették, de feltétlenül mély benyomásokat szerezhettek arról, mit jelent magyarként a határon túl kisebbségi létben élni. Zenta a Délvidék egyik legrégibb települése, valamint azon vajdasági városok egyike, amelyben még mindig a magyar lakosság van túlnyomó többségben, így a vajdasági magyarság egyik legfontosabb kulturális központja is.