Seuso-kincs - Be kellene mutatni a szabadbattyáni palotát is

– Örülök, hogy hazaérkezett a hét tárgy és remélem azt is, hogy a leletegyüttes másik fele, a másik hét műtárgy is hazakerülhet még – mondta Nádorfi Gabriella régész, a római kor és Pannónia elismert kutatója. Hozzátette, amikor pénzt különítettek el a Magyar Nemzeti Bankban arra a célra, hogy műtárgyainkat visszavásárolhassuk, már lehetett bízni abban, hogy ennek meglesz az eredménye.

A szakember szerint a Seuso-kincs a késő római kor egyik, ha nem a legjelentősebb lelete, amely a szabadbattyáni palotával együtt bizonyítja, a Római Birodalomnak Pannónia nem szegény határvidéki tartománya, hanem gazdag provinciája volt.

Képünk 2002. augusztusában készült, a Szabadbattyán határában folyó ásatáson, amelynek vezetője Nádorfi Gabriella volt. Görgey Gábor kulturális miniszter kétmillió forintot adott akkor a feltárásra (Fotó: FMH-archív)

– Mindenképpen úgy gondolom, hogy azokat a műtárgyakat, amelyek Magyarországról elkerültek, haza kell hozni, hiszen ettől gazdagabb lesz az ország, gyarapodnak kulturális értékeink. Én mindig is ennek voltam a híve – folytatta Nádorfi Gabriella, aki szerint teljesen bizonyos, hogy a leletegyüttes tőlünk származik, ezt a tálon lévő Pelso (Balaton) felirat mellett anyagvizsgálatok is alátámasztják, például az egyik tárgyon megtalálták a Sárvíz moszatját.

A régész leszögezte, hazánk jó üzletet csinált, hiszen 1993-ban is több volt a leletegyüttes kikiáltási ára, mint körülbelül 4,5 milliárd forint. A nemesfémből készült műtárgyak értéke folyamatosan növekszik, egyrészt a színesfém értéke, másrészt a történeti érték miatt.

– A Seuso-kincsek hazahozatala remek alkalom arra, hogy újragondoljuk a leletegyüttes feltételezett lelőhelyének, a szabadbattyáni római-kori palotának bemutatását, amely az egész Római Birodalom viszonylatában az egyik legjelentősebbnek mondható. Az épület bemutatása azért is fontos lenne, mert több ezer négyzetméter falfestményt emeltünk ki, ezt helyre kellene állítani. Egész Európában ez lenne a legjelentősebb 4. századi falfestmény, amely magánépületből került elő. A mostani ragyogó alkalom arra, hogy bemutassuk a Seuso-kincsek hátterét is – zárta szavait a szakember.

Nádorffy Gabriella: A Seuso-kincs a késő római kor egyik, ha nem a legjelentősebb lelete

Lerohanták a palotát

A gazdag római úr palotájának legfőbb ékessége lehetett a kincs, amely mára leletegyüttessé vált.

Az 1993-ban, Szabadbattyán határában megkezdődött ásatások nyomán egy 13 ezer négyzetméter területű, korában nagyszerű palota alapja rajzolódott ki a szakemberek előtt. A Seuso-kincsek elrejtésének körülményeit az eltelt évszázadok pora fedi, de azért megtehetjük, hogy következtetünk. Az elrejtés talán legkézenfekvőbb oka a háborús veszély lehetett, mármost olyanból a 4. században bőven akadt. Kelet-Pannónia területét például 374-ben is lerohanták a Duna túlsó partjáról érkező „barbárok”, akik éppen az aratásra készülő lakosságot lepték meg támadásukkal. Duxnak, a palota gazdag tulajdonosának azért volt annyi ideje, hogy elrejtse értékeit, legalábbis a fogadóterem alapjai között sem találtak különösebben értékes leleteket. A palota mellett gabonatárolók álltak, s azok alatt római katonák elszenesedett maradványait lelték. Az égő tető gerendái leszakadhattak, azok üthették agyon a katonákat, akiket talán visszaküldtek valamiért.

További híreket, érdekességeket a Seuso-kincsről itt olvashat>>