Hadüzenet a betörőknek: a lakók felveszik a harcot!

A három fiatalember az utcán várakozik, a családi házba csak azután tudunk bemenni, amikor  a házigazda megfogja a kutyát. Mondjuk, nem félünk, de figyelmeztetnek, ettől félni kell.
- Megeszi az embert is - mondja Szalay József, aki ma reggel azért hívta szerkesztőségünket, hogy elmondja, megunták, hogy állandóan attól kell tartaniuk, hogy feldúlják, kifosztják az otthonukat.  - Tegnap este a kertszomszédunkba törtek be. Nemrégiben ismeretlenek kipakolták az apósom szabadbattyáni házának végében álló pajtát, nem a motorokat vitték el belőle, hanem szétszedtek mindent, kiszaggatták a rézdrótokat. Előtte az állatorvos lakását  rámolták ki. A húsfüstölőnél,  a falu központjában kipakolták az összes húst. Itt, nem messze van egy ismerősöm,  este öt óra tájban a házát teljesen kipucolták, elvittek mindent. 
Szalay József  felháborodott,  pedig nem is hozzájuk törtek be, de ezt nem is ajánlja senkinek.
- A  kutyák megeszik az embert is. Magam építettem a házat, öten lakunk benne, dolgozunk, nem adom senkinek az értékeim. Van  lézeres riasztó, kamera  és a megbízható házőrzők. Ha a hatóság, a  polgárőrség  nem tud intézkedni, megfékezni a betöréseket, majd magunk gondoskodunk magunkról. Elhatároztuk, hogy éjszaka járőrözni fogunk,  elegünk volt  a  betörésekből.  A polgárőrök napközben jönnek ki,  a postást kísérik nyugdíjfizetésnél, de a bekötőútnál megállnak. Ha kell, mi is szerveződünk, megvédjük magunkat.
- Fél hatkor mentünk a felső szőlőbe, hatkor ment haza édesanyám, akkor már feltörték a lakást - meséli Böjtös János. - Lekapcsolták a villanyórát. Elég jól látható nyomok voltak a hóban, másfél óra múlva jöttek a helyszínelők, sok nyomot rögzítettek. Ma már az édesapám szereli az ajtót, de az édesanyán, húgom alig aludtak éjszaka.
A betörők módszere szerintünk ugyanaz,  valaki figyeli az utat, más bemegy a házba, s ha gáz van, jelez, átugranak a kerítésen, elszaladnak.
Emmarózán már több száz család lakik állandó jelleggel, kiköltözők Fehérvárról is.  Beszélgetőtársaim elmondják, van olyan faháztulajdonos, aki  már be sem  zárja a hétvégi házát, kiírta,  kulcs a lábtörlő alatt, csak ne tegyenek kárt a házban, hisz alig van benne valami. A múltkor a hűtőből vitték el az alumínium tálcát.
- Reggel az erdőben megtaláltuk  Jánosék  okmányait - nem véletlenül mentek oda, teszi hozzá Bálint, Szalay József nevelt fia. - Ha elmegy a hó, és végig tetszik menni az út mellett, annyi pénztárcát tetszene találni, hogy bőrdíszműves boltot  lehetne nyitni belőlük. 
- Megfogadtam, okmány miatt soha többet nem telefonálok  senkinek - folytatja az  apa. - Egyszer felhívtam az illetőt, nem ő érkezett, hanem a rendőrség, éjjel kettőkor jöttem haza, addig készült a jegyzőkönyv. Felhívtam  az urat, elnézést kért, másnap egy ajándékkosárral csöngetett be, hisz  mégiscsak megtaláltam az okmányait.
A férfiak elhatározták, megvédik a környéket, az otthonaikat.
- Tudja régen, az én fiatalkoromban volt olyan rendőr, ahol éltünk, aki ismerte a lakókat. Megállt beszélgetni, tudta, hogy ki szokott italosan vezetni, kit nem kell megállítani, mert rendben vannak a papírjai. Olyan rendőrségre  lenne szükség mostanában is.
Telefonon  érdeklődtem  a szabadbattyáni polgárőrök vezetőjétől, szoktak-e járőrözni a területen. Elmondta, igen, már felajánlotta a kintieknek, hogy ha kell,  éjjel felkeltik őket, hogy meggyőződjenek, arrafelé is kint vannak az önkéntes, civil szervezet tagjai, akik annyit dolgoznak, amennyire az idejükből, energiájukból futja. A vezető nem közölte a polgárőrök számát, mondván, nem ismer, nem tudja, ki hívta fel. A rendőrségi információk szerint  tart a nyomozás  a Szabadbattyánban és Emmarózán bekövetkezett betörések ügyében.