Csinos csokrokban csatangoló csupasz csigák csatája

A csupasz csigák módszere a régi, vagyis úgy élik túl a nehéz időszakokat, hogy torzsáig rágják a káposztát, káposztaféléket, és sok más terményt, amit nagy gonddal termesztettek a gazdák. Aztán ha tele van az egyetlen lábukhoz nőtt hasuk, visszacsúsznak egy ideális búvóhelyre, ahol természetesen más csigák is vannak, így társas életet is élhetnek. Aztán ha újra megéheznek a kerti folyóka, vagy a vízóraakna mélyén, akkor már felszaporodott létszámmal indulnak újra a földekre.

Ami viszont új, vagyis a szokásoshoz képest megváltozott, az az, hogy a nálunk honos, fekete foltos, szürkés-barnás nagy meztelencsiga elvesztette a harcot a betolakodóval szemben. Egyre ritkábban tűnik fel itt-ott csíkos, esetleg leopárdmintás bőre, mert kiszorította őt a spanyol csupaszcsiga, melynek még az aszály és a hűvös idő sem ellenfél, nemhogy egy őshonos csigafajta. A barnás, néha terrakotta élőlény rendkívül jól szaporodik, és csokrokban indulnak portyázni a búvóhelyükről. 

Sem a lények, sem a haladásuk közben otthagyott, néha gyöngyház fényű nyálkájuk, sem a kártételük nem kívánatosak a kertben és az udvaron. Irtásuk legrosszabb esetben csigaméreggel történhet. A legkegyetlenebb módszer a konyhasóval történő beszórás, míg a legjobb hatásfokú és a leginkább fenntartható csupaszcsiga ellenes lépés a futókacsa tartása, mert ez a szárnyas nem tesz különbséget őshonos és inváziós csigák között, helyette válogatás nélkül felfalja mindet.