A macska és a koronavírus – Tilly Péter mesélt a legújabb, ezzel kapcsolatos kutatásról

A Nature folyóirat április 1-én írta meg, és sajnos nem viccnek szánta: a koronavírus házi kedvenceinket, a cicákat is megfertőzheti. Igaz, az információ csupán a Nature hírcsatornáján jelent meg, ahol a nagy presztízsű tudományos magazin több­nyire tájékoztató jelleggel közöl érdeklődésre számot tartó újdonságokat. A cikkben annak szerzője, Smriti Mallapaty elsőként a kínai Harbin Állatgyógyászati Kutatóintézet csapatának eredményeiről számol be. Ezek szerint a koronavírus-fertőzés a macskákat is megbetegíti, akik ráadásul a fertőzést egymásnak át is adják. A kutyák ellenben nem igazán fogékonyak a vírusra.

„Tudományos közleménynek nem tekinthető”

A kínai kutatók, ha már belekezdtek, a vizsgálatokat kiterjesztették számos egyéb, ház körüli jószágra is. Így jutottak arra a következtetésre, hogy a csirkéket, malacokat és kacsákat – a kutyákhoz hasonlóan – a vírus szintén nem valószínű, hogy megbetegíti. A Nature cikke a kínai eredményekre reagálva megszólaltatta Linda Saif virológust is, a Woosterben található Ohio Állami Egyetemről, aki óvatosságra intett. Rámutatott: bár az eredmények érdekesek, arra egyelőre semmi szükség nincsen, hogy a cicatartókat riadóztassák. Ugyanis a kínai vizsgálatokat laboratóriumi körülmények közt végezték, azaz kis számú jószágon, akik viszont igen-igen magas dózisban kapták a SARS-CoV-2 vírust. A valós életben előforduló viszonyok között a kínai kutatók eredményei egyáltalán nem valószínű, hogy megismétlődnének. Tilly Péterhez, a fehérvári állatkórház szakemberéhez is eljutott a kínai beszámoló arról, hogy a humán koronavírus (SARS-CoV-2, COVID-19 vírus) szaporodik macskában is. Erre való utalások itt-ott már megjelentek máshol is, ám az állatorvos azt mondja, ez a hír „tudományos közleménynek nem tekinthető”, hiszen nem egy referált folyóiratban tették közzé. Valószínűleg ott nem állná meg a helyét…

De lássuk, miért, s miről is van szó:

– Sikerült bebizonyítaniuk, hogy meg lehet a macskákat fertőzni kellően nagy adag vírussal, mesterségesen – kezdi a szakember, s hozzáteszi: 100 ezer PFU (telepformáló egység) éppen pont 100 ezerszerese annak a vírusmennyiségnek, amellyel egy szövettenyészetet meg lehet fertőzni – ennyit spricceltek közvetlenül a macskák orrába. És ha összezárják az így megfertőzött macskát egy ketrecbe egy másikkal, akkor a másik bélsarában is sikerülhet azonosítani a vírust. Az egyikéből sikerült, a másik kettőéből nem. Még a bélsarukból sem – vázolja fel a „kísérlet” lényegét a szakember, aki felteszi a kérdést: az ilyen módon fertőzésnek kitett macskák légutaiból sikerült-e kimutatni a vírust? Erről ugyanis a beszámoló nem szól… – Számomra ugyanis igazán csak ez bizonyítaná a macskák fertőzésközvetítő szerepét – szögezi le. Hogy miért? Ezt is elmondja: – Nagyon őszinte – bár ezt inkább nevezném „bájosnak” –, ahogy leírták a cikkben, hogy „sajnos nem sikerült a megfertőzött, élő macskákból mintát venniük a fertőzést követően, mert nagyon vadak voltak, és el szerették volna kerülni a sérülést. Ezért csak a bélsármintákat vizsgálták.” Eutanáziát követően végezték el a különböző szöveteikből a vírusok azonosítását. A felső légutakban és az orrmelléküregekben találtak arra utaló jeleket, hogy ott a vírus szaporodott is, a tüdőben viszont már nem voltak kórszövettani elváltozások.

Elgondolkodtató, hogyan kerülhetett a macskák bélsarába a koronavírus.

Az orrukba fecskendezték be, onnan bejuthatott a szájukba és a nyelőcsövükbe is. De onnan tovább hogyan? – Azt nem feltételezem, hogy egy macska gyomorsavát és az emésztőenzimeket túlélné egy olyan típusú koronavírus a tápcsatornán való áthaladáskor, amelyik csak a légutakban tud szaporodni – mondja az állatorvos, utalva arra, hogy a COVID-19 ugyanis csak a légzőszervekben szaporodik, a bélcsatornában nem. Egyéb állatfajok, mint például a kutya vagy a borjak koronavírusai, amelyek teljesen eltérnek a COVID-tól, éppen ellenkezőleg, a bélcsatornában szaporodnak, bélgyulladást, hasmenést okoznak, ezért természetesen kimutathatók a bélsármintából, ezt fel is használják a diagnosztikában. Hogyan történhetett mégis meg, hogy találtak a bélsarukban is COVID-19-et? – Arra nem gondoltak, hogy a macska szokta nyalogatni, tisztogatni az anális területet is magán? És hogy ilyen úton simán kerülhet a szájából virális RNS a bélsárra is, amelynek tesztje ezután pozitív lesz? Erre a lehetőségre már nem tértek ki a szerzők, pedig megérne egy misét… – mutat rá a nyilvánvalóan nem félretehető összetevőre a szakember. Aki ezek után minden további nélkül kijelenti: – Ezért én – az ivartalanított és vakcinázott – cicámat továbbra is kiengedem a házból, hogy magányosan sétálhasson a ringó-rengő rengetegben. De közben reméljük, nem találkozik egy kísérletezővel, aki az orrába spriccel egy ilyen rettentő dózis humán koronavírust…

Ne féljünk az állatainktól!

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal állásfoglalása tehát továbbra is megállja a helyét, nem kell félni a macskáktól és egyéb háziállatoktól, akik köztünk élnek! E szerint: „Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a társállatok vagy más háziállatok, illetve a vadállatok megfertőződhetnek az új 2019-es koronavírussal, mint ahogy arra sem, hogy az állatok a fertőzés további forrásaivá válhatnak az ember számára.”

Mi az a telepformáló egység?

Egyetlen vírus jelenléte jellemzően nem elegendő ahhoz, hogy fertőzést váltson ki, még egy szövettenyészetben sem. A virológusok ezért kidolgozták a „telepformáló egység” (Plack Forming Unit, PFU) fogalmát. 1 PFU az a mennyiségű vírus, amelynek bejuttatásával a szövettenyészetben egyetlen fertőzött góc alakul ki. Ezzel összehasonlíthatóvá váltak a különböző ragályokozó képességű vírusokkal végzett mesterséges fertőzési kísérletek, de ugyanezzel a módszerrel határozzák meg az oltóanyagok gyártása során az egy adagba tett vírusmennyiséget is, hogy minden egyes adagnak a védő hatása pontosan azonos lehessen.