A nyersetetés továbbra is heves vita tárgyát képezi az állattartók között

A nyers, vagyis ahogy sokan hívják, „barf” etetés egyre elterjedtebb a kutya- és macskatartók körében. A barf jelentése angol rövidítésből ered: „bones and raw food”, vagyis „csont és nyerseledel” etetést jelent. Ami sok mindent elmond, alapja pedig az, hogy a kutya, mint a farkas őse, biológiailag alkalmas a nyers ételek – hús, zöldség, gyümölcs, tojás stb. – feldolgozására. S mint ilyen, nem véletlen, hogy a kész tápok vagy az emberi házikoszt olyan sok problémát, betegséget, allergiát okoznak neki, a hozzáadott adalékoknak köszönhetően. A téma annyira elterjedt, azaz közkeletű a laikusok körében, hogy a tudományos világ is elkezdett foglalkozni vele.

A Journal of Small Animal Practice-ban (kisállat gyógyászati szaklap) megjelent egy cikk, amely a kutyák nyersetetésének előnyeit és hátrányait foglalja össze. A közlemény a „Nyers diéták kutyáknak és macskáknak: összefoglalás, különös tekintettel a mikrobiológiai veszélyekre” címet kapta, s áttekinti a nyersetetés gyakorlatát, indokait és motivációit, majd értékeli az ilyen diéták előnyeiről és hátrányairól rendelkezésre álló bizonyítékokat. Ezt részletezte kérésünkre Tilly Péter, a fehérvári állatkórház szakembere. Mint mondja, a szerzők egyike, Andrew Wales a következőket fogalmazta meg: „Formális bizonyíték létezik a nyersetetést támogatók azon állításaira, hogy az ilyen diétákat fogyasztó kutyákban megváltozik a bél mikrobiómája és (szubjektív benyomások alapján) javul a bélsár minősége. Jelenleg nincs azonban sem erőteljes bizonyíték, sem azonosított ésszerű hatásmechanizmus, amely alátámasztaná a további állítólagos előnyök széles körét.” Vagyis? A tudományos világ számára nem sikerült egyértelmű bizonyítékokat szerezni arra, hogy ez a dolog működik, tényleg több szempontból előnyösebb volna a jelenleg szokásos táplálási formáknál.

De Wales doktor hozzátette: „A nyersetetésnek ugyanakkor dokumentált kockázatai vannak, elsősorban a hiányos táplálás (a diéták nem szakszerű összeállítása és tesztelése miatt), valamint a kedvenceket és/vagy a háztartásban élő embereket és más állatokat érintő fertőzési kockázatok következtében.

Salmonellákat következetesen kimutattak a nyers eledelekben, és a nyersetetés esetén fennáll az antibiotikum-rezisztens baktériumok behurcolásának veszélye is.” Itt pedig citálnak egy tudományos cikket, amely 13 macskáról számol be, melyek minden valószínűség szerint egy macskák számára forgalmazott nyers vagdalt hús formájú kereskedelmi táp etetését követően fertőződtek meg Mycobacterium bovis-szal. A vizsgálat vezetője, Danièlle Gunn-Moore (Edin­burghi Egyetem) a következőket mondta: „A legtöbb esetben a nyers eledel etetése volt a fertőződés egyetlen elképzelhető forrása. Ez a gümőkór-járvány most már több mint 90 állatot érintett (több mint) 30 helységben, és a macskák közül több mint ötvennél klinikai betegség alakult ki.”

Tehát, összegzésképp annyi mondható csak el, hogy ha vannak is előnyei a nyers etetésnek, a hátrányai fájdalmasak az állatokra nézve.

Ennek tudatában érdemes dönteni a hasonló diétákról: van elég tapasztalatunk, szaktudásunk hozzá? Vagy csak teszteljük az állatot és egyszer talán sikerül megfelelően táplálni? Biztosak vagyunk benne, hogy fertőzés és antibiotikummentes nyers ételeket adunk neki? Érdemes ezeket a kérdéseket feltenni magunknak, ha a barfon gondolkodunk. És ezzel egyik tábor sem vitatkozhat.

Ahogy talán azzal az állítással sem: nem véletlen, hogy az ember már a kőkorszakban elkezdte sütni a húst.