2009.03.14. 04:07
Négy szőrős gyereke van
<b>FMH</b> - Magyarország egyetlen hiteles és örökös dívája, <em>Medveczky Ilona</em> már 45 éve él egy csodálatos, kertes budai villában. Otthonát kezdetektől fogva megosztja kutyáival, mert nélkülük nem tudna élni.
"Igazabb és hűségesebb társak, mint az emberek. Bennük még sosem csalódtam" - mondja némi szomorúsággal a hangjában az örökifjú művésznő. Jelenleg is két kuvasz és két tacskó vigyázza a gazdi, no és az esetleges kíváncsi idegenek minden lépését.
Míg a két gyönyörű kuvasz, az ötéves Mister és a kilencedik évét taposó Lady, akik folyamatosan az elődeiktől örökölték ugyanezt a nevet, a nemkívánatos látogatókat tessékelik el a ház elől, addig a tacsik, a nyolcéves Pucki és egyéves utóda, Mucki inkább a vendég távozását nehezítik meg, ha úgy érzik, a gazdájuk nem igazán örült a látogatónak. Ellenérzésüket nemegyszer úgy fejezik ki, hogy fogsorukkal belekapnak az ellenszenves személy nadrágjába. Medveczky Ilona állatorvosok tanácsát követve ragaszkodik e két fajtához. Cáfolja, hogy egyesek szerint a kuvasz kiszámíthatatlan, hiszen tapasztalta: a kutya olyan lesz, mint a gazdája. A tacskókhoz más ok miatt vonzódik. A szomszédságában diplomatanegyed épült, s az egyik lakásból az akkori bérlők szó szerint az utcára hajították a kisfiuknak korábban vett kedvencet, egy tacskót. Kellett a hely egy Németországban vásárolt dalmatának, akkor dúlt ugyanis a 101 kiskutyás őrület... Kukac utódai élhetnek most paradicsomi körülmények között a művésznő patinás otthonában. Nekik szabad ki- és bejárásuk van a lakásban, sőt saját baldachinos ágyukban szendereghetnek, ha megunták a rohangálást az ősparknak is beillő kertben. Azt azonban kifejezetten utálják, ha a gazdijuk telefonál. Azonnal megrohamozzák, még a fejére is rámásznak, csak hogy kikényszerítsék a kényeztetést.
A művésznő már eleve kutyás családba született. Hároméves korából emlékszik a dobermanjukra, amely az akkori kicsi lány mellett önkéntes őrző-védő feladatot vállalt. Édesanyja mesélte, hogy a délutáni zsíros kenyeret - már ha volt - Ilona mindig megosztotta a kutyával. Ezután arról faggatom, vajon igaz-e, hogy az ebek átveszik a gazdi életritmusát. "Hát persze. Általában reggel hat óra körül vagy még korábban kelek. Amint kibújok az ágyból, a tacsik boldogan kirohannak a lakásból, hogy riasszák Mistert és Ladyt: felébredt a gazdi!" Ilonának pedig első dolga, hogy apró karikákra vág mind a négy kutyusnak némi kolbászt, ami a kedvencük. Utána persze jön a rendes kutyatáp, de a hajnali kulináris kényeztetés nem maradhat el. Arra a kérdésre, hogy szeretetünk és törődésünk fejében mit kaphatunk a négylábúaktól, így válaszol: "Nehéz ezt szóban kifejezni. Mindenekelőtt abszolút önzetlen odaadást, ragaszkodást, együttérzést, és egy - azaz esetemben - négy leírhatatlan tekintetet. Ha bánatom van, azonnal megérzik, s mind a négy ideül a lábamhoz. Esküszöm, néha potyognak a könnyeim, amikor látom, mennyire együtt lélegeznek velem... Azt szoktam mondani, s úgy is érzem, hogy nekem négy szőrös gyerekem van."
Medveczky Ilona nemcsak a kutyákat érzi egyenrangú társaknak, hanem minden élőlény, állat és növény nagy rajongója és tisztelője. Kertjébe vonzza a madarakat is, részben saját kezűleg, részben segítséggel hét (!) madárházat épített. Talán sokan nem gondolnák a mindig elegáns Medveczky Ilonáról, hogy ő maga gondozza 1744 négyzetméteres kertjét, ápolja a több száz növényt, amelyeket saját kezűleg ültetett. A növényeivel is kommunikál, amelyek meghálálják a szeretetteljes törődést. Abszolút harmóniában élek a természettel, az élőlényekkel. "Néha elszomorít ugyan egyes emberek rosszindulata, de otthonomban, az enyéim között mindig megtalálom a lelki békémet" - vallja a revü királynője.