Csuhay, a megmentő: 1985. április 24-én jutott az UEFA-Kupa döntőjébe a Vidi

„Minden dühöm, reményem benne volt a lövésben. Aztán már csak arra emlékeztem, rajtam csüng mindenki. A tanulság? Soha nem szabad feladni." - ezek Csuhay József szavai. A hátvédé, aki az 1984-85-ös UEFA-kupa elődöntőjének visszavágóján borúba borította egész Szarajevót. A 88. percben betalált a Zseljezsnyicsar kapujába, és döntőbe lőtte a Videotont. Harminc éve történt.

Csuhay József (fehér) mindent eldöntő lövésének pillanata Szarajevóban, mely után a labda a hálóba jutott, és a Videoton továbblépett az UEFA-Kupa döntőjébe. Fotó: FMH Arhíiv/ Molnár Artúr

A Videoton 3-1-es előnnyel utazott az akkor jugoszláv nagyvárosba, abban bízva, hogy a kétgólos fór elég lesz a fináléba jutáshoz. A Zseljó azonban már az 5. percben vezetést szerzett Bahtics révén, majd hajrában már a sziporkázó játékot hintő kék-fehérek álltak továbbjutásra. A 88. percben azonban elállt a 25 ezer bosnyák szurkoló lélegzete, Ivica Oszim, a Zseljeznyicsar trénrere két kezével a hajába túrva meredt a Vidi 2-es számú játékosának gólörömére, Csuhay labdája befért a kapufa mellett, és a fehérváriak készülhettek a Real Madrid elleni fináléra.

Csuhay József lőtte az UEFA-Kupa döntőjébe a Videotont 1985-ben. Ma Egerben él.

– Nagyon meleg volt a kinti mérkőzés, nem játszottunk jól és a Zseljónak nagyobb sansza volt nyerni. Balkáni hangulatú mérkőzés volt, fanatikus szurkolókkal. – morfondírozott a most 57 esztendős, a Vidiben 171 bajnoki mérkőzést játszó Csuhay.

– Miért volt visszafogottabb a Vidi játéka?

– Nem volt rossz csapat a Zsejeznyicsar. Hazai pályán motiváltabbak voltak, mi pedig nem tudtuk azt a vérmérsékletet hozni, ami igazán kellett volna. Nem az volt a csúcsformánk. Több lehetőségük volt Skoróéknak.

– Amikor 2-0-ra ment a Zseljó mi játszódott le önökben?

– Végh Tibi szólt oda nekünk, a belső védőknek, hogy Disztl Lacival menjünk fel, hiszen nincs mit védenünk, próbáljunk egy gólt rúgni. Támadgattunk, de nem lehet azt mondani, hogy fergetegesen rohamoztunk volna. Érdekes, hogy éppen Disztl Laci emelte át a labdát, amire lecsaptam, és amiből a gól született.

– Begyakorolt szituáció volt?

– A kényszerítőket, mélységi beindulásokat minden edzésen gyakoroltuk, hogy pont akkor így sült el, az óriási szerencse volt. A bekken kicsit megpattant, talán a kapus is beleért, és éppen befért a kapufa mellett...

– Az UEFA-Kupában megszerzett ezüstérem után a 11 válogatott mérkőzése mellett a Honvéddal két bajnoki címet is szerzett, és Magyar Kupát is nyert. Teljes a labdarúgó pályafutása?

– Nem voltam egy varázsló, szorgalmas voltam. Tíz évet játszhattam az NB I-ben, ott lehettem két világbajnokságon, Spanyolországban és Mexikóban. Elégedett vagyok-e? Ha akkoriban sikerül külföldre igazolni, akkor kerek lenne a történet.

– Mennyire van jelen az életében a futball?

– Korábban edzősködtem, utánpótlásban, felnőttben, az MLSZ edzőképzésében vettem részt, két évig Egervári Sándor mellett Kuvaitban dolgoztam. Immár 16 éve működik egy focisulink Egerben, három éve pedig az MLSZ-nél vagyok szövetségi ellenőr. Amikor nem a focival foglalkozom, akkor az egri Családsegítő Intézet hajléktalanszállóján vagyok szociális munkás. - mesélte a szarajevói hős.