Fegyelmezett, céltudatos játékkal nyert a Vidi

A vendégek mindhárom pontot elhozták a Rohonci úti stadionból. Ha szakembereket kérdezünk arról, hogy ki a két legnagyobb tehetség a magyar mezőnyben futballozó játékosok között, akkor tízből kilencen talán Kovács Istvánt és Radó Andrást említenék. A két játékos tulajdonságaiban, képességeiben, életútjában sok a hasonlóság.

Egyrészt mindketten a szombathelyi fociakadémia növendékei, másrészt remekül cseleznek, veszélyesek a támadó harmadban és egymáshoz képest egy esztendő csúszással berobbantak az élvonalba. Az egy esztendő fór Kovács Istváné, aki 2012 tele óta Székesfehérváron teljesíti ki tehetségét és már a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott.

Radó András azonban még a Haladásban bontogatja szárnyait és még "csak" utánpótlás-válogatott", de biztosak lehetünk benne, hogy sorban állnak a csapatok. A két ifjú szerdán szemtől szemben találkozott, igaz, a játéktéren keveset csaptak össze, hiszen mindketten az ellenfél védőit riogatták inkább, teljesítményüket, aktivitásukat így is érdemes volt figyelni.

A párbajból a Vidi játékosa, Kovács István jött ki jobban, ugyanúgy, mint csapata a Hali elleni mérkőzésből. "Kokóra" nagyon készültek a korábbi társak és talán ezért is hibázott a megszokottnál többet a szőke irányító, azonban elvitathatatlan, hogy még így is dicséretet érdemel, hiszen szinte minden fehérvári támadásból kivette a részét, sokszor cselezett megállíthatatlanul, lendülete folyamatosan hidegverítéket okozott a hazaiaknál.

Ha ez nem lenne elég, akkor a krónikához még az is hozzátartozik, hogy Kovács kiváló átadással szöktette Álvarezt a 33. percben, a támadó pedig 10 méterről külsővel lőtte ki a jobb alsó sarkot, 0-1. Radó Andrásról is emlékezzünk meg: a csatár szintén nem lazsálta el a találkozót, akadtak is lehetőségei, de a Caneirával, Viníciusszal, Stopirával zajló állandó harc felemésztette erejét és talán koncentrációképességét, amely hiányzott az utolsó mozdulatoknál. Ezért mi, fehérváriak, nem annyira bánkódunk. A két tehetség párharca lemodellezte a játék képét is: a fehérváriak _ ha csak egy lépéssel is _ többnyire a szombathelyiek előtt jártak. Ezúttal nem beszélhettünk hatalmas fölényről, helyzetek sokaságáról, ám sokkal inkább feltűnő volt, hogy védekezésben nagyot lépett előre a csapat a diósgyőri meccshez képest, ahol a gyorsan összeszedett hátrány hatására a támadáson volt a hangsúly. A fegyelmezett, céltudatos futball eredményre vezetett és most ez a legfontosabb. Csütörtöktől arccal a Győr elleni rangadó felé!

Haladás_Videoton FC 0-1 (0-0)

Szombathely, 1800 néző. Vezette: Solymosi (Berettyán, Lémon). Haladás: Rózsa 6 _ Schimmer 6, Guzmics 6, Fehér Z. 6, Tóth P. 5 _ Iszlai 6, Kalász 5 _ Nagy I. G. 5, Radó 6, Halmosi 6 _ Ugrai 5. Vezetőedző. Artner Tamás. Videoton FC: Bozsovics 6 _ Brachi 6, Caneira 6, Vinícius 6, Stopira 6 _ V. Gomes 7, Mitrovics 6 _ Álvarez 7, Kovács I. 6, Gyurcsó 5 _ Nikolics N. 5. Vezetőedző: José Gomes. Csere: Kalász helyett Simon Á 5 (a szünetben), Nagy I. G. h. Andorka (74.), Iszlai h. Gyurján (87.), illetve Gyurcsó h. Juhász (66.), Nikolics h. Torghelle (70.), Álvarez h. Paraíba (75.) Sárga lap: Iszlai, Simon Á., illetve Bozsovics, Brachi, Gomes.