Kutatások bizonyítják: a környezeti tényezők változásokat okoznak a génekben

– A transzgenerációs, vagyis a generációkon átnyúló örökség, nem új keletű dolog. Ez a nyelvi kifejezéseinkben is megmutatkozik, hogy csak egy példát hozzak, mindenki ismerheti a „hetedíziglen” kifejezést, de a jelenségre utaló történetek fellelhetők a különböző vallások szent könyveiben is – mondta bevezetésként Ulicza Henriette, szakpszichológus, aki rámutatott arra, hogy már a kísérleti pszichológia hőskorában végzett állatkísérletekben is tetten érhető volt a transzgenerációs öröklés.

Egy stresszelt egér második generációs utódainál is megfigyelhetők voltak azok a reakciók, amik a kísérleti állatban alakultak ki, pedig őket már nem is érték az eredeti kísérletben bevetett hatások. Hasonló összefüggéseket figyeltek meg azoknál az egyéneknél és utódaiknál, akik valamilyen nagy traumát – például háború, hadifogság, holokauszt –, vagy tragédiát éltek át. A szülők és nagyszülők által átélt rossz élmények kódolva rögzülnek és át is öröklődnek, hogy aztán a következő generáció egyedeiben a megfelelő környezeti inger hatására kifejeződjenek.

– Epigenetikai kutatások bizonyították, hogy a környezeti tényezők képesek változásokat okozni a génekben a DNS alapszerkezetének megváltoztatása nélkül. Viszont a megváltozott gén információja átkerülhet egyik generációból a másikba. A jó hír ebben az, hogy mivel a változás nem a DNS alapszintjén, hanem egy szinttel feljebb megy végbe, ezért a folyamat visszafordítható – magyarázta a szakpszichológus. Feltéve, ha az ember idejében gondol arra, hogy rajta kívülálló, de mégis mélyen magában gyökerező oka lehet valaminek az életében. Ezeket Limpár Imre, szakpszichológus transzgenerációs tégláknak nevezi. Megtalálásuk és kicserélésük annak érdekében, hogy javítsunk az életünkön és képesek legyünk bizonyos problémáinkat megoldani, nem kicsi, de nem is lehetetlen feladat. A transzgenerációs öröklés mellett nagyon fontos szerepe van a viselkedésünkben és a reakcióinkban a mintáknak. Az eddigi kutatások szerint a legérzékenyebb időszak a bevésődött és egy életre szóló mintáink kialakulására a magzat, és a kora kisgyermekkor. Ezen a ponton tegyük fel az egyre égetőbb kérdést: hogyan lehet visszafejteni viselkedésünket, miként juthatunk el a gyökerekhez?

– Mi magunk is elkezdhetünk kutakodni az emlékeink között: vajon mik azok a tipikus mondatok, amiket kicsi korunkban sokat hallottunk valakitől a családban? Ilyen lehet például a „férfiakban nem lehet megbízni”, vagy a „az életben semmit nem adnak ingyen”. A sematikus mondatok beépülnek a tudat­alattinkba és szépen, észrevétlenül irányítanak minket. Ennek eredménye – a példánál maradva –, hogy egy férfiban sem bízunk meg, ezért minden kapcsolatunk tönkremegy, vagy minden helyzetet nehézségként élünk meg és csak nehezen találjuk a kiutat – árulta el a szakember.

Persze ezeket nem mindig tudjuk előkaparni tudatosan az emlékeink közül, de adódhatnak helyzetek, amelyekben automatikusan ugyanezeket a mondatokat daráljuk el, vagy hirtelen be is ugorhatnak valaminek a hatására. Ám érdemes szétnézni a családban is: tudunk olyanról, akinek a miénkhez hasonló problémái voltak? Ha nincs már olyan, aki a régiekről mesélni tudna, jöhet a következő lépés – azoknak a technikáknak a segítségül hívása, amelyekben relaxált állapotban engedjük be a tudatalattink üzeneteit. Ilyen többek között a hipnózis, vagy más imaginációs technikák, de ebbe a „csomagba” tartozik a családállítás is. Ha erre adjuk a fejünket, keressünk megbízható helyet, vagy képzett témavezetőt, aki elismert és szakmailag megbízható.

Mindegy, miért vágunk bele a különleges időutazásba, hosszú távon biztosan kifizetődő lesz, ha saját önismeretünkbe, családi örökségünk feltérképezésébe, vagy sémáink tudatosításába fektetünk egy kis energiát.