Koronavírus Fejérben

2020.04.04. 20:00

A fehérvári származású Virág Ferenc József dalban fejezte ki köszönetét

Két hete sincs, hogy a közösségi médiában föltűnt egy régi dal friss feldolgozása, amely a korona­vírus idején a járvány ellen hősies küzdelmet folytató orvosoknak, ápolóknak és minden szolgálattevőnek mondott ­köszönetet.

Sági Zoltán

Virág György Barnabás: Az öcsémnek ebben a dalban az üzenet volt a fontos. A hála azoknak, akik mindannyiunkért kitartanak

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Az átirat szerzőjét lepte meg legjobban a hatalmas érdeklődés, mára ugyanis közel 120 ezren látogatták meg oldalát a dalért – míg végül az LGT is elkészítette a maga feldolgozását. Szándékosan nem sikerről beszélünk, mert a fehérvári származású, jelenleg Franciaországban élő szerzetes, Virág Ferenc József (Fefe) azt egészen más világban keresi. Legalábbis ez tűnt ki a Fehérváron élő bátyja, Virág György Barnabás szavaiból.

Barna „szintén zenész” – vagyis a testvéri szálakon túl zenei-szakmai, de lelki-spirituális kötelék is összeköti őket Fefével. Barna a Székesfehérvár-Öreghegy Római Katolikus Plébánia közösségét erősíti, ha kell, basszusgitárral is. Ezen túl a Megapolis Omega Cover Band zenészeként az ome­gás Benkő Lászlót kíséri koncertjein. Barna beszámolójából, akivel – szigorúan maszkban – az öreghegyi templom közösségi termében beszélgettünk, szívmelengető történet bontakozott ki. Új utakról, hivatásról, elengedésről, összetartozásról.

Virág György Barnabás: Az öcsémnek ebben a dalban az üzenet volt a fontos. A hála azoknak, akik mindannyiunkért kitartanak
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

 

– 1997-ben volt Párizsban a Katolikus Ifjúsági Találkozó, ahová Székesfehérvárról nagyon sokan mentek – kezdett bele Barna. Közülük többen itt ismerkedtek meg az 1973-ban alapított katolikus közösség, a Chemin Neuf (Új Út) tagjaival. Ez a hangsúlyosan ökumenikus közösség, amely a Katolikus Egyház több évezredes fáján egy aprócska, új hajtás csupán – a jól ismert Taizé-i közösséghez hasonlóan –, az evangelizáció, az ima és a szemlélődés központi eszközeként tekint a muzsikára. A fehérváriak egyike hamarosan vissza is tért a közösségbe nyelvet tanulni, önkénteskedni. Barna csak 1998 nyarán jutott ki hozzájuk először, egy fesztiválra.

Azóta folyamatos a kapcsolata a Chemin Neuf közösséggel, akikkel az akkor még a Ciszterci Szent István Gimnáziumba járó Fefe a bátyján keresztül ismerkedett meg. A francia közösséghez szorosabb szálakkal azonban csak később, az egyetemi évek alatt kezdett kötődni. Fefe, aki már a cisztercis időkben is rendszeresen zenélt egyházi rendezvényeken, az évek során profi billentyűssé nőtte ki magát. A Chemin Neuf aktív tagja végül 12 éve lett – meghívták ugyanis a lyoni zenei stúdiójuk vezetésére, amelyet, mint Barna fogalmazott, hat évig vitt a hátán.

Hat év után aztán a közösség alapítója, a jezsuita Laurent Fabre azt mondta Fefének: eleget cipelte a hangfalakat, ideje nekilátnia tanulni. Így három évig tartó teológiai és filozófiai kurzusok következtek, majd – a szerzetesi elköteleződés kinyilvánítását követően – ismét teológia. Hogy papként fogja-e az egyházat szolgálni, az még nem dőlt el. De hogy új otthonra talált, az igen. Barna felidézte: amikor apukájával Lyonban meglátogatták testvérét, a metrón odalépett hozzájuk egy férfi. Az öccse egyik tanára volt az egyetemről, aki ott helyben, megindultan mondott köszönetet az apukának azért, hogy a fiát elengedte. Hasonló jelenet azután az elkövetkező napokban többször is lejátszódott. Mindez adott némi megnyugvást a szülőknek, akik fiukat itthon, Magyarországon már csak ritkán üdvözölhetik.

– Nehéz – bólintott Barna, mikor arról kérdeztem: nem hiányzik-e. – A feldolgozásba, amikor az a rész van, hogy „Asszony, te, aki életet adtál kezemnek”, az öcsém a szüleink fotóját vágta be.

– Az LGT meg úgy jött képbe, hogy, bár nem az a korosztály vagyunk, a zenéjükön nőttünk fel – fordultunk célra Barnával. Fefe nagyon sok dalukat tanulta meg zongorán, gitáron. Saját értelmezésben, de avatottan játssza őket. Számára ebben a dalban az üzenet volt a fontos. A hála azoknak, akik mindannyiunkért kitartanak. Az ápolóknak, tanároknak, buszsofőröknek, boltosoknak, gyógyszertárosoknak, távdolgozó szülőknek és az orvosoknak.

– Épp, mint a saját közösségünkben is – utalt Barna az öreghegyiekre. – Itt is van olyan család, ahol a családfő, aki a közösségünk aktív vezetője, főorvos a kórházban. A gyerekei, akik szintén orvosok lettek, ugyanúgy aktív tagjai a közösségünknek. Az öcsém ebben a dalban rájuk is gondolt. Mert Franciaországban, ahol már jóval nagyobb a baj, ott bizony este 8 órakor a taps is sokkal hangosabb. Ott kőkeményen megy, ott már érzik a dolgok súlyát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!