Számos formája van a zaklatásnak de kihez fordulhatunk, ha baj van?

Az Európai Bizottság nemrég egyezményt fogadott be és ajánlott elfogadásra a tagállamoknak a munkahelyi zaklatás és erőszak témájában. Az egyezményt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alkotta meg azért, hogy nemzetközi normákat állítson fel a munkahelyi erőszakformák felismerésére és megakadályozására – olvasható a hírekben.

Az elszenvedők jellemzően szégyellik az esetet

A téma sajnos tehát a mai napig aktuális, annak ellenére, hogy egy-egy figyelemfelkeltőbb esetet, botrányt leszámítva viszonylag keveset beszélünk róla. Az áldozatok, a munkahelyi erőszak, zaklatás érintettjei ugyanis jellemzően inkább szégyellik az esetet, s ha szűk körrel meg is osztják, nagyobb nyilvánosság előtt hallgatnak róla. Érthető módon. A munkahelyi zaklatásnak egyébként számos formája létezik, s ugyanúgy megnyilvánulhat szóbeli módon, mint fizikálisan, bár általában utóbbit tartjuk durvábbnak. Zaklatás lényegében bármely, védett tulajdonsága (például nem, életkor, egészségi állapot) miatt érheti a dolgozót.

Az ilyen ügyeket két kategóriára szokás osztani: ha valaki konkrétan bűncselekmény áldozatává válik, az büntetőjogi kategória, nem büntetőperes esetről pedig akkor beszélhetünk, ha valakit diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés ér. A zaklatás lehet egyszeri eset, de folyamatosan visszatérő is, és minden, a munkahelyen történő zaklatásért a munkáltató tartozik felelősséggel – olvasható több forrásból.

A hosszas zaklatást tettlegesség is követte

Velünk egy olyan hölgy osztotta meg történetét, akinek esete régebbi, ám igazából még most sincs teljesen túl rajta. Nevét kérésére nem közöljük, cikkünkben Andreaként szerepel.

Andrea azért keresett meg bennünket, mert azt tapasztalta: amikor jó néhány évvel az ügy után, nemrég munkát keresett, félelmekkel kellett szembesülnie. Ezek pedig minden bizonnyal a korábban átéltek miatt jelenhettek meg benne. A nő tartott attól, hogyan jön majd ki az új helyen a kollégákkal, miként viselkednek vele, nem kerül-e ismét olyan szituációba, mint korábban?

Andrea történetéből csak a lényeget emeljük ki. A hölgy asszisztensként kezdett dolgozni egy cégnél, ahol főnöke kezdettől fogva az átlagosnál nagyobb érdeklődést mutatott iránta. Kezdetben a nő is viszonozta az érdeklődést, de pusztán emberileg, mert férfi-nő kapcsolatot nem akart. Egy kényelmetlen szituáció után azonban teljesen visszavonulót fújt, nem akarta tovább szítani a tüzet. A főnök viszont ettől csak még rámenősebb lett, s amikor megtudta, hogy Andreának viszonya lett az egyik kollégájával, akkor féltékenykedni is elkezdett.

Mondhatni, üldözte a szerelmével, a vágyaival a nőt, eközben a munkahelyen többször megalázó helyzetekbe hozta, célozgatott, s olykor Andrea munkáját is leértékelte. A nő külső segélykiáltása kudarcba fulladt, ismerősei nem mérték fel a helyzet komolyságát. Andrea – egyedül maradva a problémával – kezdte azt gondolni: talán ő a hibás, ő viselkedik félreérthetően… Hivatalon belül nem mert segítséget kérni, állását pedig azért nem adta föl, mert félt attól, hogy nehezen talál új, jól fizető munkahelyet – mondta arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem lépett ki a kényelmetlen szituációból. Az egyre megszállottabb főnök körülbelül másfél év elteltével jutott el a tettlegességig. Az ajtót magukra zárva erőszakoskodni kezdett Andreával, aki végül hagyta magát.

Az eset után nem győzött mosakodni, s körülbelül minden tekintetben mocskosnak és kiraboltnak érezte magát – mesélte. A következő időszakban ugyan megpróbálta ellátni a munkáját, ám pszichésen és fizikálisan is egyre rosszabb állapotba került. Andrea végül a cégvezetés felé jelentette az esetet, s miután belső vizsgálat történt, a főnököt elbocsátották. Andrea szintén eljött a cégtől, némi plusz juttatást kapva. Azért nem fordult a rendőrséghez, mert semmi konkrét bizonyítékot nem tudott volna felmutatni az erőszakos esetről. Testi nyomok nem maradtak rajta, nem volt felvétele, sem más, ami igazolhatta volna őt.

A nő ma már azt tanácsolja: nem kell túl kedvesnek lenni a munkahelyen, meg kell tudni húzni a határokat. Nem szükséges meghallgatni más magánéleti gondjait, s a felettesekkel is meg kell tartani a több lépés távolságot. Nem érdemes félreérthető szituációkba bonyolódni, s a túl erős megfelelési kényszert is meg kell próbálni levetkőzni. Illetve, ha valakit zaklatnak, akkor az illető merjen segítséget kérni, ne magát okolja, illetve, merjen váltani! Munkahelyből előbb-utóbb úgyis lesz másik, a zaklatást, az erőszakot sokkal nehezebb kiheverni.

Fontos volna, hogy legyen kihez fordulni!

A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve azt a választ kaptuk: nem volt munkahelyi zaklatással kapcsolatos esetük, nem érkezett hozzájuk jelzés e témában az utóbbi években.

Urbanics Júlia pszichológust arról kérdeztük, kérték-e már a segítségét zaklatás miatt, s miként lehet feldolgozni, ha valaki ilyet él át a munkahelyen? A szakemberhez szexuális abúzus okán még nem fordultak, ám a zaklatás más formája miatt kezelt már pácienst. Ő úgy látja: az ilyen esetek oka sokszor az irigység, a pozíció megtartása, vagyis a munkahelyen valakit zavar, ha egy kolléga túl jól végzi a munkáját, jó a családi élete, vagy valamiben más, kitűnik a többiek közül. Ezért elkezdi piszkálni azt az illetőt, s ebbe az áskálódásba akár többek is bekapcsolódhatnak, és létrejön a kiközösítés.

A szakirodalom szerint ugyan körülbelül fél év után beszélhetünk zaklatásról, ám az egyénnél már korábban, néhány hetes, hónapos folyamatos piszkálódás következményeként is bekövetkezhet önbizalomvesztés, bizonytalanságérzet. Emellett akár alvászavarok, szomatikus problémák is jelentkezhetnek, az illető szó szerint zaklatottá válik. Azt érezheti: „Nem vagyok elég jó.” Illetve, ok nélkül is hibáztathatja magát a helyzet kialakulásáért.

Urbanics Júlia szerint a hazai szervezeti kultúra, a hozzáállás sokszor inkább támogatja a zaklatást. Pedig fontos volna a jelenség megakadályozása, s annak elérése, hogy a munkahelyeken tudjanak segítséget kérni azok az alkalmazottak, akiket diszkrimináció, zaklatás ér. Fontos volna a megelőzés is, illetve az, hogy ki lehessen beszélni az esetet. Pozitív változás, hogy ma már van néhány olyan cég, amely alkalmaz pszichológust, aki ilyenkor segíthet. A feldolgozás nem biztos, hogy sikerül egyedül. Ez a személyiségtől is függ, s egy bezárkózó, szorongóbb személyiségtípus alapvetően nehezebben lesz túl a történteken. Az nagyon fontos, hogy az áldozatot soha ne hibáztassuk (például egy hölgyet nem lehet a csinos öltözködése miatt okolni, mert ez még nem hatalmazza föl a férfi kollégát arra, hogy közeledjen hozzá)! Ne őt okolja a környezet, hanem inkább támogassák, például azzal, hogy meghallgatják és hisznek neki.

Büntetőeljárás csak a jogosult feljelentése alapján indulhat

Kócza Júlia Fejér megyei egyenlőbánásmód-referens a következőkről tájékozatott: Fejér megyében az elmúlt évben nem volt panasz szexuális zaklatás miatt. Egyéb zaklatás miatt két esetben érkezett panasz: egy hölgy a fogyatékossága mint védett tulajdonsága miatti zaklatást panaszolta a munkáltató részéről. A másik esetben egy hölgy amiatt tett panaszt, mert roma származása miatt tapasztalt számára megalázó, ellenséges környezetet munkahelyén.

A zaklatás az Ebktv-ben (Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény) nevesített diszkriminációs formák egyike. Az Ebktv. szerint „Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott [védett] tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása”. Az Ebktv. szerinti zaklatás nem csak a munka világában fordulhat elő (az oktatás, egészségügy stb. területén is megjelenhet). A munkaviszony jellegéből és a munkahelyek hierarchikus szervezeti felépítésből adódóan a foglalkoztatásban a zaklatás előfordulási aránya azonban – egyéb területekhez képest – igen magas. A zaklatással kapcsolatos ügyek többsége a foglalkoztatáshoz kötődik az EBH (Egyenlő Bánásmód Hatóság) esetjogában is.

A zaklatás büntetőjogi fogalma a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (Btk.) szerepel (222. §). A Btk. a zaklatást az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények (XXI. fejezet) között helyezi el. A bűncselekmény a személyes jellegre tekintettel – a rágalmazáshoz és becsületsértéshez hasonlóan – magánindítványra üldözendő, azaz büntetőeljárás csak a jogosult feljelentése alapján indulhat.

A Btk. a diszkriminációtól céljában és megvalósulásában is eltérő, lényegében súlyosabb jogsértéseket, a rendszeres vagy tartós háborgatást rendeli büntetni. Míg az Ebktv. hatálya kötelezettként jellemzően csak a közszféra szereplőire, illetve a munkaviszonnyal kapcsolatos jogviszonyokra terjed ki, a családjogi és a hozzátartozók közötti viszonyokat pedig kifejezetten kizárja a törvény hatálya alól, a Btk. személyi hatálya gyakorlatilag mindenkire kiterjed. A zaklatás bűncselekményének megvalósulásához nem szükséges, hogy a zaklató magatartás az áldozat valamely védett tulajdonságával álljon összefüggésben, míg a zaklatás diszkriminációs fogalmának a védett tulajdonság az alapvető eleme, így megállapításához a törvényben meghatározott védett tulajdonság megléte szükséges.

Az Ebktv. a kifejezetten személyes indíttatású zavaró magatartásokkal szemben nem biztosít védelmet. A Btk. zaklatásfogalmánál utalni kell arra is, hogy míg az Ebktv. a szexuális zaklatást is a zaklatás általános fogalomkörébe vonja, a Btk. a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket külön fejezetben tárgyalja (XIX. fejezet), pl. szexuális visszaélés.

Összességében elmondható, hogy – bár van némi átfedés a Btk-ban szabályozott zaklatás, illetve szexuális bűncselekmények, valamint az Ebktv. zaklatásfogalma között – a Btk. szerinti zaklatás illetve szexuális bűncselekmények jellemzően súlyosabbak az Ebktv-ben leírt magatartásoknál. Bűncselekmény megvalósulásakor az EBH nem járhat el, ilyen esetben feljelentést kell tenni az ügyésznél, vagy a nyomozó hatóságnál (rendőrség). Az EBH a védett tulajdonságokkal összefüggő, a bűncselekményekhez képest kisebb súlyú jogsértések esetén folytathat vizsgálatot.

Annak, aki zaklatást él át, akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha újra és újra visszatérnek a bántó gondolatai, érzései, illetve ha pszichoszomatikus tünetek jelennek meg nála.

Az, aki úgy érzi, diszkrimináció érte, éri, az Egyenlő Bánásmód Hatóságot is felkeresheti.