Sibáltak és tojást gurítottak a tabajdi húsvétolók

Hogy ne feledjék a szokásokat

A tabajdi Mészöly Gedeon Református Általános Iskola és Óvoda mindennapi életének része a hagyomány. A pedagógusok és a szülők úgy szervezkednek, hogy ne merüljenek a felejtés homályába a megtartani érdemes szokások. Nem csak a felszínen tartva, hanem mélyebben élik át a nemzeti ünnepeket és a keresztény ünnepkör eseményeit. Ezúttal az Együtt könnyebb – Közösségfejlesztés Tabajdon című pályázati támogatásból sűrítették össze egyetlen napba a húsvéthoz kapcsolódó sok-sok egyházi és népi, főként a gyermekek körében szerencsére megmaradt, gazdag ünnepi mozzanatot. Szerencsére, mert a globalizáció fokozott ütemben nyeli el világszerte a helyi hagyományokat, ha nem vigyáznak rájuk.

Régmúlt használati tárgyak

Az iskola igazgatója, Hufnágel Anna köszöntötte a gyerekeket a művelődési házban – meghívtak tősgyökeres idős tabajdi asszonyokat – is, hogy legyenek segítségére az ifjúságnak. A első előadáson előkerültek egy nagy vesszőkosárból a nem is oly régmúlt használati tárgyai, a falusi háztartások szép eszközei. Köcsögök, festett tányérok, faragott hordócsap, mázas szűrőkanál, kék tejeskanna, hímzett terítő, szövött kenyérruha, s szépséges hímes tojások. A nénik súgva segítettek a gyerekeknek a tárgyak mibenlétéről, mert ki jár ma már a szomszédba a frissen fejt tejért helyes kis tejeskannával? A tejesköcsög is inkább vázaként ismeretes, még jó, ha tavaszi barkaággal ékes így húsvét táján.

Meghívott vendégként a Bahorka társulat mozdította-táncoltatta meg a társaságot – ahogy ma mondják: interaktív módon. Viseletben, muzsikával elevenítette meg négy kitűnő fiatal előadó azt a játékos-dalos szokásvilágot, ami régen elvarázsolta és lelki tanítással igazította az élethez, a hithez, a közösség megtartó erejéhez a felnövekvő generációkat. Manapság a „visszanevelés” az aktuális, még mielőtt nem késő. A Bahorka tíz éve tölti meg a múltból megidézett, mégis ropogós friss hangulattal a helyeket, ahol a gyerekközönséget magukkal ragadják.

A művelődési ház közvetlen szomszédságában áll a megmentett öreg parasztház, a régi tabajdi bútorokkal, szerszámokkal, konyhaberendezéssel, öltözékekkel és az újonnan épített falukemencével. Az udvarán eljátszották a megye egykori szlovák településein megőrződött húsvéti rítust, a sibálást, a lányok megvesszőzését. Elhangzott néhány bolha- és féregűző mondóka, kelés elleni ráolvasó versike a finom ütögetések mellé.

A tabajdi pedagógusok és a szülők százötven pirostojást festettek meg főzés után, ezekkel a tojásütést, -dobálást elevenítették fel nagy sikongások közepette. S ahogy régen is volt: ami nem tört ripityára, azt közösen elfogyasztották. A tojás tökéletes jelkép és jóízű, megunhatatlan étek. Átvitt értelemben Jézus, az élet, az örök megújulás, s valóságosan a tápláló erő.