Kötekedő legénykék, babszem kislányok – Pesovár-verseny

Március elején zárult a Fejér Megyei Művelődési Központ és a Fejér Megyei Népzenei Műhely Egyesület szervezte Pesovár Ferenc Népdaléneklési és Népzenei Verseny idei sorozata. Mi ezúttal a Sárszentmiklósi Általános Iskola énekeseit és a bicskei Tulipán Zsombort mutatjuk be. Az iskola és a fiatalember is több kiemelt arany minősítést szerzett a lovasberényi találkozón.

A bakafityere tájszó, jelentése kötekedő legényke, ez a fiúkból verbuvált csoport neve. A csülleng egy festőnövény. A pityer mezőföldön honos madárfaj. Babszem, kendermozsa, majorán – mind a gyerekek versenyben énekelt népdalából vett beszédes szavak.

– Úgy választottunk neveket, hogy a szülőföldünkre jellemző vagy az énekelt dalokhoz kapcsolódó kifejezéseket találjunk – mondta Horváth Ferencné iskolaigazgató, énektanár. – Így ezek a szavak is bekerülnek a gyerekek szókincsébe.

Az iskolai énekkarban alapvetően kórusműveket énekelnek. Folyton készülnek, hol a karácsonyi, hol a tavaszi hangversenyre. A népdalt éneklő csoportok a kórus tagjai közül kerülnek ki.

– Aszerint állítom össze a csoportokat, hogy mely gyerekek passzolnak össze. Itt barátságok szövődnek, nagyon jól összekapcsolja a közös éneklés őket. Hét csoporttal indultunk a versenyen, s nagy öröm, hogy mindenki tudta mindenki dalát. Legalább három dal van egy dalcsokorban, vagyis huszonegy magyar népdalt megtanultak a gyerekeink – számolt a tanárnő.

A sok óra, elfoglaltság, bejárás miatt nehéz elegendő tan-órai foglalkozást beilleszteni az órarendbe, ezért praktikus módszert alkalmaznak Sárszentmiklóson. Az első szünetben minden nap énekpróbára gyűlnek össze a folyosón a népdalosok.

– Az kell, hogy minden nap énekeljünk, ahogy Kodály Zoltán mondta – húzta alá Horváth Ferencné.

A Pesovár-verseny sokat változott az évek, évtizedek során.

– Ehhez a versenyhez kapcsolódik a csoportos éneklés bevezetése – emlékeztetett a tanárnő. – Körülbelül 15 éve, hogy szólóban, kettesben, hármasban, nagyobb csoportban is indulhatnak a gyerekek. Ez azoknak az iskoláknak nagyon jó, amelyek nem művészeti iskolák. Csoportban bátrabban énekelnek a diákjaink – emelte ki.

– Nagyon nagy a gyerekek szociális helyzetében is a különbség. Van olyan gyönyörű hangú fiú, aki bár megdöbbentően nehéz helyzetben él, de ha kinyitja a fülét, hallás után mindent megtanul. Számomra is óriási kérdés, hogyan lehet egy hátrányos helyzetű diáknak lehetőséget teremteni arra, hogy kibontakozzon a tehetsége – vetett fel egy roppant fontos problémát Horváth Ferencné, aki egyébként büszke lehet több, a fehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnáziumban továbbtanuló volt diákjára is.

A megyeszékhely hírneves zenesulijába jár a bicskei Tulipán Zsombor. A tizennyolc éves srác furulyán és klarinéton is zsűri elé állt a Pesovár-versenyen. Nem kivételezett egyik hangszerével sem, mindkettővel kiemelt arany minősítést fújt össze magának.

Zsombor óvodásként egyre azt kereste, mit üssön meg, hogy csengjen, bongjon, puffanjon. Mindenen dobolt. Szülei nem tétováztak: beadták a Bicskei Prelúdium Alapfokú Művészeti Iskolába.

Tucatnyi furulyával 

Van úgy, ha gyakorolnivalója akad, már reggel hatkor a Hermannban van. Délelőtt zenei órákat, délután közismereti tárgyakat hallgat. Egész napi elfoglaltság zeneiskolásnak lenni…

– A furulya mechanikailag egyszerűbb hangszer, másképp kell fújni, ez a legnagyobb szakadék a két hangszer között. A furulya nem kromatikus, csak bizonyos hangok vannak rajta, míg a klarinéton vannak félhangok is, több hangnemben lehet egyszerre játszani – magyarázta Zsombor. Éppen ezért jár-kel állandóan tucatnyi furulyával a táskájában.

Zsombor moldvai, gyimesi népzenét játszik egy Bicske környéki zenekarban. Szanyi Bettinával és Sulyok Lóránttal alkotják közösen a Hajnali vándorokat. A fiatalember feltett szándéka bejutni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, s azután mint zenetanár térne vissza bicskei iskolájába.