Saját dalait énekli a legszívesebben a Fehérvár Hangja-győztese

Nem törekedett mindenáron revansra, azonban olyan sokat kapacitálták, jelentkezzen ismét, hogy a legeslegutolsó pillanatban idén is beadta a jelentkezését.

- Mire számítottál a verseny döntője előtt?

- A döntő napján délben kezdődött az összpróba. Mindenki elénekelhette a dalát, kipróbálhatta a Vörösmarty Színház nagyszínpadát. Nekem nem volt annyira újdonság, mert párszor már felléptem ezen a színpadon. Előny is volt, hogy ismertem a terepet. Én nem izgultam igazán, és nem is számítottam nagy eredményre. Nagyon megbecsülöm a többi énekest, úgy érzem, hogy sokuknak jobb hangja van, mint nekem, és képzettebbek is.

- Hogy érezted magad a színpadon?

- Nagyon szeretek színpadon lenni. Rettenetesen jól éreztem magam! A 4 Non Blondes What’s Up című slágerét énekeltem. Egy teljes megőrülést csaptam a színpadon, rohangáltam, ordítottam. Azért érhettem el ilyen eredményt, mert sikerült ezt az őrült hangulatot a közönségre átragasztanom. Az előadásmódért kaphattam álló tapsot, nem azért, mert olyan éneklést produkáltam, hogy leszakadt a mennyezet.

- Nem is jársz énektanárhoz?

- Ének-zeneibe jártam, ahol szolfézs sok ragadt rám, de énektechnikát nem nagyon tanultunk, csak kórusjellegűt. A saját dalaimban gyakran használom viszont a népdaléneklés során elsajátított technikát. Nagyon szeretnék megmaradni olyan ösztönösnek, amilyen vagyok, s nem biztos, hogy ezt elrontaná, ha járnék énekre, de összességében mégis azt érzem, hogy a saját dalaimban éppen az a jó, hogy nincs benne semmi olyan manír, amit más ragasztott volna rám. A döntőben nem, de addig saját dalokat énekeltem. Jó visszajelzés a győzelem, hogy van helye a jó előadásoknak, a saját daloknak, az intellektuális magyar szövegeknek, a dalok mögötti üzeneteknek, s nemcsak a szépen elénekelt hajlítások számítanak.

- Váradi Imre gitárossal közösen vezettek egy helyi bandát. Hogy van a zenekar?

- Jelenleg ott tartunk, hogy valószínűleg január-február tájékán megjelenhet az első CD-nk, amelyet Székesfehérvár városa szponzorálhat. Mindez még nem befejezett tény. A tervek szerint Cserta Balázs stúdiójában vehetjük majd fel a dalainkat. Az elődöntőben kaptam egy hatalmas felajánlást Pásztor Annától, a zsűri elnökétől, hogy ő az öccsével, aki producer, segítene nekünk. A döntő után is megerősítette, hogy várja a hívásunkat.

- Énekesnő, frontember – ez a vágyott pályaképed?

- Szerintem ez nem egy pálya, de szeretném ezt csinálni, ameddig lehet. A dalszövegírást is nagyon szívesen csinálom. Ha arról beszélünk, hogy milyen hivatást szeretnék, úgy mást mondanék: nagyon-nagyon szeretnék színész lenni később! Ez nem egy futó vágy. Régóta, tudatosan törekszem efelé a cél felé. Bennem van az ambíció, hogy emberek előtt szerepeljek. Ez nem azért van, mert annyira exhibicionista, magamutogató vagyok, és szeretném, hogy az emberek nézzék a fejemet a színpadon, hanem mert úgy érzem, ez az életnek az a területe, amelyben adni tudok. Engem ez hajt. Semmi másban nem tudnék olyan hasznos része lenni a társadalomnak, mint az előadói területen, mert ez az, amiben jó vagyok, s ki tudom fejezni a gondolataimat. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz az utam.