Híres lett a csákváriak Háry János előadása 1929-ben

A történet 1929-ig nyúlik vissza, mindössze három évvel későbbre Kodály első daljátékának eredeti, Nemzeti Színházbeli bemutatóját követően. A Kodály-emlékév kapcsán többek között erről is mesélt pénteken a csákvári előadásán Demeter Zsófia történész.

- Kodály kapcsán a csákváriak nagy hírnévre tettek szert, amikor a helyi földműves ifjak betanulták és előadták a Háry János című daljátékát. A betanításban nem csak az eredeti előadás címszerepét éneklő Palló János vett részt, de maga Kodály Zoltán, sőt az ifjú Ferencsik János is. Adódik persze a kérdés, honnan tudtak ezek az ifjú emberek Csákvárról és miért pont oda került az előadás? Nos, Paulini Béla, aki a mű librettóját Harsányi Zsolttal karöltve végső formába öntötte, történetesen a csákvári uradalmi intéző fia volt – elevenítette fel a történetet Demeter Zsófia.

A Háry János történetéhez hozzátartozik, hogy Kodály tulajdonképpen Garay János reformkori költő Az obsitos című elbeszélő költeményéből indult ki és az élő népdalt tette bele a létező történetbe, a szövegkönyv megzenésítésére. Más szóval, az egyszerűbb népek számára is népszerűvé, szimpatikussá és énekelhetővé tette a művet.

- Magánemberként azt gondolom, Garay művét lehet, hogy ma nem is ismernénk, ha nem Kodály és Paulini nyúl hozzá a 20. század elején, hogy ehetővé és vehetővé váljon a színpadon, főleg az opera színpadán. Márpedig ma magyar nyelvterületen mindenki ismeri Háry Jánost és történeteit – mondta az igazgatónő.

Na de térjünk vissza Csákvárra, ahol megtörtént az előadás és akkora sikert aratott, hogy újságcikkek zengték hírét. A környező települések érdeklődő közönsége pedig megindult Csákvárra, az ottani „színházba”, a vendéglő színpadához. Utóbb még Pestről is elmentek az operaház nézői, sőt a darab eredeti szereplői is, hogy lássák a csodát. Még a rádió, amelyik igencsak gyerekcipőben járt – ne felejtsük, 1925-ben alakult – is kitelepült, hogy felvegyék az előadást. A siker csúcsát az jelentette, hogy a csákváriak eljutottak az Operaház kamaraszínpadára, sőt Párizsba és Hamburgba is. Hitték volna? Ez amolyan Háry Jánosi fordulat is lehetne...

- Nem elszigetelt példa egyébként az, hogy falusi emberek – földműves fiatalok, egyesületi tagok, egyházi egyesületbe tartozók – betanulnak népszínműveket, nyilván a téli estéken például a tanító irányításával és előadják a faluban. A ’20-as, ’30-as években ez megfigyelhető jelenség. Ezek az emberek, akik nem tanult színészek és nem is tanult énekesek, szinte megújítják a színpadi viselkedést és a színpadi nyelvet. A csákvári előadás tehát egy ezeknek a sorában, amely végül kiemelkedett – magyarázta az előadó.

A Háry János olyan mű, amely aztán a későbbiekben is többször megjelent műkedvelő előadásokban. Ilyen volt például 1942-ben az a változat, amelyet a Fehérvári cserkész évfordulóra mutattak be és Örzsét Potyondy Eszter, a későbbi Mihályi Gyuláné énekelte. Ő már tanult zenét, és Eszti néni vált a Kodály-módszer egyik legjobb terjesztőjévé itthon és külföldön egyaránt. De, ez már egy másik történet, Csákvártól egy kissé távolabb.