Velencén találkoztak a borlovagrendek az újbor hagyományos ünnepén

Gyülekeztek a borlovagrendek a Szent Benedictus Borlovagrend ünnepén. A pincesoron nyitva álltak az ajtók, hívogatva a vendégeket. Mati Károlyé volt az első a sorban, az udvarra kihelyezett asztalok mellett sokan ültek és kóstolták a régi és új borokat. Előre haladva a pincék ajtói előtt finomságokkal – libazsíros kenyér, libatepertő, pogácsa – szemezhettek a látogatók és borászok. Mészáros Lajos borlovagrendi tag, a magyar férfi kosárlabda válogatott volt szövetségi kapitánya jó házigazdához méltón fogadta és kínálta a vendégeket. Aztán a Liberália kőnél gyülekeztek, meghallgatták Hajdú Frigyes nagymester köszöntőjét, figyelték amint Norbert atya megáldotta az új nedűket, és persze meg is kóstolták azokat. Ezt követően mindenki a pincék felé vette útját, szakmai csevegésre, kóstolóra, és tehették ezt a kitűnő szarvasragu mellett.

A Velencei borvidék a minőséget illetően bátran versenyezhet a legjobbakkal, bár a mennyiséget ismerve a nagy borvidékek még jobbak.

– Kicsi a borvidékünk, de valóban kitűnő borok készülnek itt, mi több, még az idei rossz évben sem kell szégyenkeznünk. Nemrég kaptuk a hírt, hogy a fehérvári Szent István Noé-hegyi Borlovagrend hagyományos Márton-napi versenyén borász társunk, Csóbor Jenő rozéja nyerte a versenyt – mondta Hajdú Frigyes, majd emígy folytatta. – Boraink pozitívumát borkészítőink szakértelemének tudom be. Jó szakembereink vannak, akik értenek a szőlőtermesztéshez, és a bor készítéséhez is.

A Liberáliánál Norbert atya (jobbra) megáldotta az új borokat, mellette Hajdú Frigyes nagymester. Fotó: Tihanyi Tamás

A nagymester elmondta, egy éve ünnepelte a borlovagrend fennállásának a 20. évfordulóját, 44 tagjuk van, de sokan vannak még velük és mellettük. Évente két nagy összejövetelt tartanak, májusban az Orbán-napi hagyományos ünnepet, míg a másik a mostani, a Liberália kőnél. Az eredeti oltárkövet – ami a római korból való – Rómer Flóris szerzetes találta meg az 1800-as évek második felében, ami innen a Nemzeti Múzeumba került – elzárva. De felkutatták, megnézték, 2006-ban Richter Ferenc kőszobrász tagtársuk másolatot készített róla, és abban az évben fel is avatták. E kőnél évjárattól függően hol dicsérik, hol meg szidják Liber pátert, annak megfelelően, hogy segítette vagy sem az adott év minőségi borának az elkészítését. Idén sok helyütt volt ok a panaszra, de a tó környékiek jó szakemberek, nem panaszkodtak, mert a természet fricskája ellenére sem lesz túl rossz évük.

Mészáros Lajos kosárlabdázik, és bort is készít.

– Hisszük, jó év lesz az idei. Amikor 1994-ben idekerültem, Dezső Béla barátomtól tanultam meg a szakma alapjait. Remélem, jó tanítvány voltam. A bor olyan, mint a szépasszony, minél többet foglalkozunk vele, annál szebb lesz. A Bence hegyen lakom, jó reggelente ránézni a tóra, miként az, hogy ilyen remek közösségbe kerültem. Négy éve vagyok tagja a borrendnek, rend van nálunk, és a bor kultúrájára épül a barátságunk. Minden hónap első szerdáján találkozunk a plébánián, mindenki hoz egy üveg bort magával, és ezek mellett beszélgetünk a szakmáról, az életről. Velencén van gyógyvíz, a spa, mi meg borral gyógyítunk...