Ébredjetek! Mindannyian!

Ha a politikai jobbon helyet foglaló használja, akkor a másik szárny felhördül, szélsőségekről, túlzott nacionalizmusról beszél, jogvédő szervezetek segítségéért vagy éppen Hága ítéletéért kiált. Ha a baloldal ejti ki ezt a szót, akkor a jobb szárny teszi fel a provokatív kérdését, hogy mégis hogyan merészeli a szájára venni a szent betűket az, aki liberális nézeteket vall? Talán a megszokott vagdalkozásban mindenki elfeledi, hogy akármennyi irányba is húzunk, szét- vagy egyfelé, mi vagyunk a nemzet.

Az elmúlt évezredek véráldozata, melyet őseink hoztak a föld, a nyelv, a hit és a haza védelmében, arra predesztinál minket, hogy tegyünk mi is úgy, mint ők. Ami régen volt és tanuljuk az iskolában, az mindig olyan nagy és pátosszal teli, amit csak nagy emberek tehetnek, nagy ügyek érdekében, pedig mi is tehetünk megfelelő lépéseket, és nem kell feladnunk érte az esetlegesen más magyarokéval ellentétes elveinket sem. A nemzeti régiók létrehozása garancia lehetne arra, hogy az unióban minden egyes nemzet megőrizhesse azt az értéket, amit örökségképpen kapott az őseitől, sőt az alapokmány értelmében az államok szövetsége kifejezetten segít az egyedi, színes kultúrák további fejlesztésében, felvirágoztatásában.

A nemzeti régió nemcsak az anyaország nélküli kultúrákat védené, hanem például minket, magyarokat is. A létrehozásához pár adat és egy aláírás kellene egymillió embertől. Nem kell az ágyúk torkolattüzével megvilágított mohácsi síkon, a viharfelhőktől sötét Világoson vagy a tizenháromszor feledhetetlen Aradon állnunk, csak kitölteni pár perc alatt egy ívet és aláírni a lap alján. Online is meg lehet tenni ezt a kultúránkért, amire ha elismerjük, ha nem, mind büszkék vagyunk, akkor miért nem gyűlt össze még százezer sem? Pedig a májusi határidő miatt a sikertelenség csahosai már a nyakunkba lihegnek. Ha csak ennyin múlik, de ennyit sem teszünk, vajon kit fogunk majd hibáztatni érte?