Gondolatok a vármegyékről

A véleménynyilvánító posztolók szétszedik a virtuális világhálót, mert 2023 januárjában már ismét vármegyeként hívjuk a közigazgatási területet. Monitorhősök belemondják a képernyőbe: „Ilyen gazdasági helyzetben ez a legfontosabb?”, vagy billentyűt csapkodva nyolc felkiáltójel kíséretében kategorikusan kijelentik: „Kidobott pénz!” Első hallásra, illetve látásra még talán igazságalapja is lehetne az ilyen szélfútta, azaz elektron cibálta véleményeknek. A szomszédban háború, a világban recesszió, nemzeti konfliktusok délen, sőt a patakmedrek, tómedrek kiszáradva, és erre Fejér megye neve megváltozik Fejér vármegyére? De egy kicsit torpanjunk meg! Ugye senki sem gondolta komolyan, hogy a jogalkotó a fent lefestett vészjósló időszakban találta ki a vármegye elnevezések és a mögöttük álló államrendszer visszaállítását? Amikor megkezdődött az erre vonatkozó jogszabály előkészítése, akkor még dúsan robogott a víz a Gaja medrében, a szerbekkel soha nem látott jó viszonyunk alakult ki, s Koszovó sem akart rendszámokat változtatni, Ukrajnát nem lőtte az orosz, sőt az ukrán fenyegette a magyart, az oroszt, a románt, és akkor még száguldott a gazdaság idehaza. Hát ilyen környezetben vágott neki néhány, népét és annak hagyományait tisztelő honatya, hogy egy 949 éven át garantáltan működő közigazgatás bizonyos elemeit visszaemeli abba az országba, amit ízekre szedett a világ. Ez a kifilézett nép 1920 után képes volt talpon maradni, sőt a harmincas években fittyet hányni a romló világgazdaságra, majd ráborítottak a poklok háborúját. Ezen a helyen, ahol élünk, Fejér vármegyében merevedett meg a gyilkos front, s a városok, falvak inkább voltak üszkös sírhalmok, semmint lakhelyek. A 2. Ukrán Front dicső katonái itt feledkeztek a földünkön, és romok felett felügyelték életünket. Élnek olyanok, akik emlékezhetnek rá, hogy a fehérvári Vörösmarty Színház épülete csak csonkokban állt 1949-ben, amikor kulákirtó, magyargyilkos kommunista vezéreink a „múltat végképp eltörölni” jelszó égisze alatt többek között megszüntették a vármegyéket. Ugyan technikailag lehetetlen volt akkor még a posztolás, de ha mégis lett volna lehetőség rá, azt hiszem e témában a vélemények helye üresen tátongott volna. Mint ahogy síri csend volt az utcákon, a néma presszókban, a tanteremben, az eszterga mellett, a bérház udvarán, de még otthon is a sajátjaink között! Mi történik 2023. január 1-jén? Visszakapjuk nemzettörténelmünk egy apró morzsáját, aminek biztos ára van, de jobban örülök a visszaszerzett szemeknek, mint az idegentől hozzánk vágott egésznek!