Három német: most és egykor

A világ futballt szerető, képmutatást utáló része kárörvendő mosollyal nyugtázta a német labdarúgó válogatott színművészeinek bukását a katari világbajnokságon. Most, amikor eljött a magyarázkodás ideje, kiderült, nem az egész csapat, csupán annak három szószólója, Manuel Neuer kapus, Leon Goretzka és Joshua Kimmich grundolta a szivárványos propagandát és a szájbefogós performanszot. A többiek nyilván féltek az ellentmondás következményeitől. Elsősorban ez a három focista gondolta úgy, a világnak nincs nagyobb gondja 2022 telén, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem szeretik Katarban a szexuális szélsőségeket. (Pedig tiltakozásért kár volt annyit utazniuk: elég lett volna Berlinben tüntetni, hiszen saját kormányuk is üzletel Katarral.) Hogy mit éreznek a németek ezek után, ha erre a három honfitársukra gondolnak, nem tudom. Bennem még pislákol tisztelet e nemzet iránt, de nem a katari bohócok miatt.  

Bodajki fegyvergyűjtő barátom tárgyai között, a sok ritkaság mellett van egy, amely különösen közel áll hozzám. Nem gépkarabélyról, pisztolyról vagy rohamsisakról van szó: egy ártatlan borotvaélező szíjról beszélek. Sörédről kapta, és egy történet is járt hozzá az adományozótól. Már közel jártak a faluhoz a szovjet csapatok, hatalmas túlerővel közeledtek minden oldalról. A német egységek megkezdték a visszavonulást Bodajk irányába, kifelé a katlanból, de időre volt szükségük. Három német katona önként jelentkezett arra a feladatra, hogy egy villámgéppuskával – Hitlerfűrésznek nevezték rendkívüli tűzgyorsasága miatt – tüzelőállást foglalnak el a templom tornyában és addig tartják az állást, ameddig lehet, hogy bajtársaiknak legyen idejük elhagyni a záródó csapdát. Mindhárman gondosan megborotválkoztak, lekaparták a több hetes szőrt az állukról, miután előtte csendes nyugalommal, egymás után megfenték beretvájukat a szíjon. Szállásadójuk, a sörédi gazda csóválta a fejét: fiúk, menjenek innen, meneküljenek, nincs semmi esélyük, itt csak meghalni lehet, bökött az erősödő ágyútűz irányába az öreg. Esküt tettünk, és meg kell mentenünk a többieket, válaszolta egyikük, és a három német – a géppuskás, a töltő és a megfigyelő – beretválkozott tovább. Felöltöztek, feltették az utolsó szabadságról hozott, erre az alkalomra tartogatott tiszta ingnyakat, fogták a négy tartalékcsövet, a lőszert, és felmásztak a templomtoronyba. Keményen harcoltak, nem adták könnyen az életüket. Végül az egész tornyot tankokkal lőtték szét – a szovjet-amerikai barátság jegyében kapott Shermanokkal –, amely annyira megsérült, hogy később a romos Isten házát a három német holttestével együtt pányvákkal, tankokkal rántották le a földre.    

Három német: de micsoda különbség.