Mit várunk a képviselőinktől, ha az irodák sem tartják be a szabályokat?

Na jó, nem éppen békés, hiszen gyermekeimet rángatja elő, hogy adhatnék én nekik még többet, és ezzel a lelkiismereten tapos egyet. De ezt hagyjuk, inkább azt vegyük szemügyre, miért kell embereknek még két hónappal az országgyűlési választások után is ezzel a táblával szemben sétálniuk? Lehet, hogy vannak, akik a szabályokon kívül esnek, akikre nem vonatkozott, hogy május 3-át követően már nem lehet közterületen választási táblája? Lehet, hogy a városgondnokság erre felé dolgozó munkatársai azért nem veszik le ezt a táblát, mert úgy gondolják, úgyis a saját költségük terhére történne? Utóbbit mindjárt el is vetném, hiszen a tábla éppen olyan személyiséget hirdet, aki a jog szeplőtlen harcosa. Vagy lehet, hogy éppen ezt az utóbbit kellene elvetni?

Azt hiszem, nem a jog felől kellene megközelíteni a dolgot. Szárazréten nejlonzacskóba csomagolt választókerületi tájékoztatótáblát körbeölelő celluloidszalag tart egybe egy villanydobozt. A jog szeplőtlen harcosa gondolhatja azt, hogy „Ja kérem, ha a választást levezénylők hada kint hagyja tábláit a közterületen, akkor szegény ágrólszakadt pártocskák miért ne tehetnének hasonlóan?”.

Gondolkoztam azon, mi lehet a megoldás, és arra jutottam: jöjjön a szolgáltató! Ha Isten is úgy akarja, egyszer csak ki fog égni a betonoszlop tetején a közvilágítást biztosító izzó, és akkor a szolgáltató szakembere, mielőtt létráját letámasztaná, hanyag mozdulattal letépi a plakátot. És akkor bízzunk abban is, hogy a szárazréti dobozban össze kell csavarozni valamit, és ezt a szolgáltató szakembere csak úgy tudja elvégezni, ha levágja a szavazóköri nejlonzacskót, és csak ennyit mond: „Nekem aztán 48.”.