Jó reggelt, Fejér megye!

Sokan félnek a vihartól, ami, valljuk be, komoly károkat is tud okozni. A napokban tapasztalható, gyors, már-már nyarat idéző viharok viszont számomra üdítőek. (És talán azoknak is megkönnyebbülést hozhatnak, akik érzékenyek a frontokra.) Ilyenkor azt érzem, valahogy kicsit megáll az idő. Magával ragadó, ahogy az ember például egy ablakban áll, az egyik oldalán már süt a Nap, a másik felén viszont még hangosan dörög az ég a sötéten gomolygó felhők közül. Valahogy kikapcsol az a folytonos monotonitás, ahogy az esőcseppek a föld felé zuhannak és néhány perc múlva újraélesztik a természetet. Egyszer azt mondták, azért szeretem a viharokat, mert én is pont olyan vagyok, amikor felhúzom magamat valamin: dirr-durr, csitt-csatt, majd mehet tovább minden a maga útján, ahogy korábban is.