2021.12.25. 07:00
Könnyel hintett fenyő
Fenyőillat kavarog körülöttem, ahogy öntözöm annak a gyökereit. Az illatok közeli emlékeket hívnak házamhoz. A minap beszélgettem Kű Lajossal, aki lendülettel építi mondatait emlékparkról, olimpiákról, versenyekről. Egyszer csak elhalkult.
Érzelem és visszafojtott könnyek ültek arcára. Mesélni kezdett, de most lassabban, nem úgy, ahogy megszoktam tőle. A közszolgálati tévétől megkeresték, hogy van-e valami adománya, amelyet felajánlana. Akkor az ajándékozás láza fogta el, és kicsomagolta az egykori Barca-mezt.
Nem volt kérdés, hogy a felajánlásból bejövő összeg a Covid miatt árván, félárván maradt gyerekeknek jut, de a mez is ilyen családhoz került. Három kisgyermek vesztette el édesanyját, s az apa hívta Lajost sírással küszködve, micsoda boldogságot szerzett a legkisebbik fiúnak.
Yukon folyó alaszkai partjain nem mostak annyi aranyat, ami felérne azzal a boldogsággal, amit az édesapa okozott Lajosnak, a focistának, akinek könnyeit magam sem tudom feledni. Mintha azzal öntözném a fenyőt, amely a szeretet fényét gyújtja.