Harcunk örök – Nagy Zoltán Péter jegyzete

A sorokba bevésték: vesztesek vagyunk, és kuss! Vesztesek az első, nem általunk kezdett nagy háborúban. A kormányzó hiába mentette nemzetét, újra képembe fröccsen a hazug „ige”: nyomorult nacionalista, németbarát banda. A Lenin-fiúk újra eljöttek, s a romjaiból épülő ország hegyeiről lezúdult az ismert ideológia. Szorult a béklyó embermilliók kezén, lábán. A fanfárok boldog jövőt, múltat feledő létet harsogtak. Ellenség volt mindenki, aki nem tekintett csodával Rákosi, Gerő, Házi, Kiss Károly és Nagy Imre elvtársakra.

Eltelt fél évszázad, és véresre marta torkunkat a román király, Lenin-fiúk gyilkoltak vonaton, utcán, bérházban, Trianon szaggatta testünk, lelkünk, tépte bőrünk a kisantant, német dúlta hazánkat, amerikai hajigálta bombáit, szovjet gyalázta asszonyaink, aztán megint jöttek a magyarul beszélő idegen pribékek, börtön, kínok pincéje, bitófák éktelenkedtek, hogy roppanjon népünk gerince.

Fájt minden tagunk, de a gerinc egyenes maradt, és zászlókkal – amin a szabadság levegője a lyukon süvített át – vonult ki a magyar, hogy kimondja: Elég volt! De a hatalomra éhes pribék népség már szervezkedett, s a béke követei közé lövetett, így vált forradalommá az „elég volt”. Az új Lenin-fiúk, Kádár, Biszku, Apró, Münnich rázúdították Magyarország utcáira a szovjet páncélos csőcseléket, és elszórták gyermekgyilkos rezsimjük magvait.

November 4-én a városok lakói hajnalban éktelen dübörgésre, lánctalpak nyikorgására ébredtek – a világ akkori legnagyobb hadserege taposta e földet.

A tankok ágyúcsövei nem ismerték a válogatást, és ropogtak a gépfegyverek is. A győzelem esélyét a nyirkos novemberi szél szertehordta, de a pesti srácok, akár az a thermopülai háromszáz harcoltak a barikádokon. A művelt nyugat pedig ismét a képünkbe hazudott a recsegő Szabad Európa Rádió hullámain: „Tartsatok ki, segít a Nyugat!”

A Srácok elvéreztek, a nyugat fitymálóan nézte a vörös utcaköveket, s már üzembe helyezték az éppen aktív Lenin-fiúk a mészárszékeket.

A történelem lapjai azt hazudják, 1956. november 4-én véget ért a forradalom. Az igazság az, hogy `56 forradalma örök, akárcsak harcunk a szabadságért.