Tómentő libapásztor esete a nővel

Mindjárt az elején hadd tegyem fel a legfontosabb kérdést: miért van az, hogy ezeket a figurákat csak választások előtt érdekli az ökológia, az ornitológia, a környezetünk, sőt egyáltalán az ember.

Hősünk utoljára a 2019-es önkormányzati választáson járt térdig érő lelki fekáliában, aztán a haverokkal együtt koppant a szép lassan beszáradt nadrág a szoba valamelyik sarkában. Megoldást a magát zöldnek tartó szennyvízbetyár akkor sem kínált az egykori téglagyári bánya után hagyott gigantikus tájseb gyógyítására, csak szidta a kormányon levőket. Tudjuk mindannyian, hogy azóta is humuszt termelnek a szennyvíziszapból, és fák nőnek ki abból a talajból. És azt is tudjuk, hogy az 1960-as évektől három évtizeden át több mint egymillió köbméter termőtalajt emésztettek fel, amit új technológia segítségével szennyvíziszappal gyógyítanak be a hozzáértők, és ezt úgy hívják, hogy rekultiváció. Valahogy a szennyvíziszapos fröcskölésében elfeledkezett libapásztorunk arról, hogy a téglagyár bányájának sebeire már 1994-ben kötelezően gyógyírt parancsoltak. Első nekifutásra akkor nem sikeredett, és az elültetett fenyők egytől egyig kiégtek, elpusztultak. Éppen ezért zöld utat adott az újfajta rekultivációnak az akkori kormány. Mintha nem a Fidesz lett volna…

Meg is írta a Fejér Megyei Hírlap Erdő lesz az agyagbánya felett címmel: „A fehérvári téglagyár privatizációját megelőző környezetvédelmi hatásvizsgálat a magánosítás feltételeként szabta meg a bánya rekultivációját. A gödör feltöltése már folyamatban van, s tavaszra a kiszáradt fenyők helye is zöld lesz.” Az ígéret szép volt – pedig nem a libapásztor által fideszes lakájmédiának nevezett újság írta –, de sajnos nem jártak eredménnyel. 2003-ig kellett várni az új technológiára, amivel a nagy mennyiségű szennyvíziszapot alakítják át termőtalajjá. Na, ekkor kezdődött meg az igazi gyógyítás, és nem a Fidesz volt kormányon sem az országban, sem a városban. Ja, hogy akkor éppen a politikai libapásztor bratyesza volt kormányon, így érthető, hogy nem volt az annyira büdös.

De hagyjuk is az iszapot, hiszen lesznek még önkormányzati választások! Kanyarodjunk vissza a Velencei-tóhoz! A kampánymódban üzemelő libapásztor kiment a tóhoz, és megvizsgálta azt. Ekképpen vélekedett: „A tó vízhiányával kapcsolatban semmit nem árul el a kormány, esőre hivatkoznak, de jóval azelőtt, hogy erre hivatkoztak, már rengeteg víz hiányzott a tóból.” Hát kérem, valaki biztos látta is, hogy éjszakánként a kormánytagok vödörrel vitték haza a tó vizét. A kampányoló ökológiai zsonglőrt egyáltalán nem érdekli, hogy a Velencei-tó vízszükségletét csak az eső fedezi (a pátkai és a zámolyi víztározóval együtt), és ha abból kevés van, akkor szárad a tó. Ő már mindkét víztározót leengedné, amitől a szakemberek szerint a Velencei-tó vízszintje egy millimétert nőne, de legalább ökológiai katasztrófa születne Pátkán és Zámolyon is. Az alábbi írást találtam a Velencei-tóról: „Kiszárításáról már többször gondolkoztak, s egyszer meg is ásatott a csatorna a dinnyési csárdától kezdve a kajtori tóig, de a cél csak felére éretett le, minthogy a víznek nagy része a sukorói hegynek tövében fekszik.” Ezt bizony 1792-ben fogalmazták, és nem a fideszék. A Fejér Megyei Hírlap egyik tóval foglalkozó cikkét így zárta: „A tó jelenlegi helyezte is éppen elég bizonyíték arra, hogy a korábbi évek »széles körű szakmai ismeretei« nem váltak be. Lényegében véve a XVIII. század nyolcvanas éveitől kezdődően tart annak a kérdésnek az évenkénti újratárgyalása, hogy mi legyen a Velencei-tóval.” 1992-ben járunk!

„Őszintén remélem, hogy minden érdekelt átérzi és belátja: mindig az észszerű megoldás a legolcsóbb. Márpedig a vízpótlás folytatása sürgős, tovább nem halasztható; ha erre a célra most nem jutna pénz, az jövőre sokkal többe kerülne, amikor már nem lesz fölös karsztvíz Kincsesbányán.” Ezt a Népszabadságnak nyilatkozta Springer Ferenc 1995-ben, amelynek illusztrálására az alaposan kiszáradt Velencei-tavat tették. A karsztvizes technológia ma is szóba kerül, de tudjuk, nem volt végleges megoldás negyed évszázaddal ezelőtt sem.

Összefoglalva: úgy fest, hogy a Velencei-tóval gondok vannak és gondok voltak. A megoldást kell keresni, nem pedig valamilyen ellenséget! De ornitológus pásztorunk mindenhez is ért: „Magánemberek pénzt adtak össze, hogy kivizsgáltassák, hogy a tó felett botulizmusban pusztulnak el a madarak.” – mondta ez a mindenhez értő, majd a kormányt okolta a vízhiány miatt, a madarak, halak pusztulásáért. Ezért ment el kolléganőm ahhoz a szakemberhez – akihez mellesleg bevitte a politikai libapásztor a botulizmusban megbénult sirályt –, és megkérdezte Berkényi Tamást, a sukorói vadmadárkórház vezetőjét, mi történhetett a Velencei-tónál. Ő szóról szóra így válaszolt: „A botulikus betegséget a posványos, nem mozgó vizekben felszaporodó clostridium botullini nevű baktérium okozza. Ez olyan bénulásos tüneteket okozó betegség, amely minden évben augusztusban és szeptemberben szedi a legtöbb áldozatát. Nem azért tapasztalható a helyzet tehát, mert a tó vízszintje alacsony, hanem mert ez a betegség minden évben szezonálisan ilyenkor csúcsosodik ki.” Kolléganőm ezt pontosan idézte a szakembertől, aztán amit kapott ettől a soha sem nyerő, rugdalózó, kampányüzemmódban embert sem ismerő figurától, az több mint felháborító. Idézetek jönnek a libapásztortól: 1. „A fideszes lakájmédia szerint félrevezetés a Velencei-tavi madarak pusztulásáról beszélni.” 2. „A fideszes Fejér Megyei Hírlap szerint azonban nincs itt semmiféle probléma, minden évben ennyi madarat visznek a vadmadárkórházba…” 3. „Nem ez az első eset, hogy a helyi fideszes propagandamédia foggal-körömmel védi a védhetetlent…” 4. „Ha Önnek is elege van az embereket hülyének néző fideszes propagandagépezetből, szavazzanak rám!”

Az, hogy az igazság olyan messze van ettől a monitorhőstől, mint Makó Jeruzsálemtől, már megszoktuk, de azt már nem lehet elfogadni, hogy nem moderálja a felagyarasodott indulatú csőcselékét, akik kötéllel fenyegetnek egy nőt, egy családanyát, rabló bűnözőnek nevezik azt, aki utánajár a kérdéseknek, s ha még meg is írja, akkor kimondják rá, hogy „az anyjukat is bepároznák”.

Csak jelzem a kampány-üzemmódban polihisztorkodónak, hogy ugyanerről a Velencei-tavi madárpusztulásról írt 1983-ban az Élet és tudomány, 1995-ben és 1996-ban a Magyar Nemzet, 2009-ben a Népszabadság, csak hogy párat említsek, de azokban az időkben sem fideszék „uralkodtak”.

Libapásztor agressziója talán érhető is lehet, hiszen 2010-ben is csak úgy jutott be listán az önkormányzatba, hogy a bátyus átadta öcskösnek a listás helyet. Ez volt élete legnagyobb sikere. De komoly veszélyt látok abban, hogy ez az ember ha nem kap hatalmat, akkor vért akar, akár egy nővel szemben is. A Lenin-fiúk lassan előre köszönhetnek neki és bandájának.