Az utolsó óvodai élmények íze

Hamarosan elérkezik az iskolaválasztás, a beiratkozás ideje a leendő elsősöknek. Ez most éppen minket is érint, mert a hatéves nem halaszt, nem marad óvodában, szeptembertől irány az iskolapad. Ami azt is jelenti, hogy az utolsó óvodai évet tapossa, s lényegében mindenből az utolsót éli át kis társaival, akiket elfogadott, megszeretett az évek során. S ugyanígy megszerette az óvónőket, a dadus nénit is, akik nap mint nap foglalkoznak vele. Szoktam is mondani egy-egy nehezebben induló, „Nem akarok óvodába menni!” – típusú napon (szerencsére alig van ilyen), hogy: „Most kell kiélvezni, amíg még mehetsz, mert aztán ősztől már nem leszel együtt a többiekkel!”

Szóval, próbálom hangsúlyozni, felhívni a gyerkőc figyelmét arra: használjon ki minden lehetőséget, helyzetet, amit az ovis hétköznapok adhatnak.

Ő még nyilván nem látja és gondolja ezt át úgy, ahogyan egy felnőtt, de a hallottak alapján talán mégis elgondolkodik picit. Illetve biztosan mozgatja a fantáziáját az iskolakezdés, hiszen többször voltunk már ismerkedni a választott sulival, és mások sűrűn kérdezgetik tőle, hova megy tanulni. Ráadásul otthon iskolára hangoló könyvet olvasunk, amit korábban nem volt hajlandó meghallgatni. S van, hogy a kis hátizsákjával, rajzolós füzeteivel eljátssza: megy tanulni…

Az utolsó óvodai év gondolata szülőként is megérint, mert furcsa belegondolni, milyen gyorsan telt el ez a közel négy év. Mindenki így van ezzel persze, utólag. Élénken emlékszem az első nehéz napokra vagy inkább fél évre, s arra is, hogyan lett egyre könnyebb az egész nekem és a lányomnak is. Hogyan vált szinte észrevétlenül a „miénkké” is a csoport, az óvoda, amitől hamarosan búcsúzni kell.

Elkészülnek még a sok-sok korábbi apróság mellé az idei ovis húsvéti díszek, anyák napi ajándékok, tavaszi dekorációk, amelyek évekkel később, már az otthoni fiókból előkerülve erről az időszakról mesélhetnek.

Addig azonban vár ránk az utolsó élmények íze, útravalóul az iskolás hétköznapokra.