Gondolatok a Vár új száma elé – Egy kis folyóirat-történeti jegyzet

Olvasom Péntek Imre Visszapillantó c. írását a kaposvári folyóirat, a Búvópatak szeptemberi számában. Többek között ezt írja: „…A főszerkesztőm egyébként egy szovjet intézményben végzett, talán orosz–filozófia szakon, természetesen megvolt neki a párt (az egyetlen) hierarchiájában szerzett bizalmi tőkéje is. Idővel kiemelték, a megyei pártbizottság második funkcionáriusa lett, ami nekünk, sajtósoknak kedvezett, ha kellett, megvédett bennünket. Aki utána jött, számomra még kedvezőbb helyzetet biztosított. Baranyi Pálnak hívták. Kiválóan ismerte a kortárs irodalmat, könyveket adtam neki, s már-már barátomnak tekintettem…”

És Baranyi Pál, a Fejér Megyei Hírlap hajdani főszerkesztője volt az az ember, akinek a segítségével megszületett az Árgus c. folyóirat Székesfehérváron 1990-ben. Sosem felejtem el azt az őszi estét, amikor Péntek Imre jött a hírrel lakásunkra, és mint jövendő főszerkesztő felkért arra, hogy legyek a helyettese. És következett egy jó másfél évtized. (Egy ideig a Fejér Megyei Lapkiadó Vállalat volt az Árgus gazdája, és később létrejött a kiadással foglalkozó alapítvány.)

A pillanat azért is fontos volt számunkra, mert korábban is voltak folyóirat-alapítási törekvések Székesfehérváron, ám sikertelenül. Pedig olyan kiválóságok éltek a városban, mint Kalász Márton és Takács Imre, akik viszont az Új Írásnál, illetve a Kortársnál dolgoztak. A Fejér Megyei Szemle évente két alkalommal értékes összeállításokat közölt, de igazából nem számíthatott folyóiratnak.

Így hát az irodalom barátai örülhettek az Árgus megszületésének, és a szerkesztők igyekeztek is színvonalas lapot működtetni. Vidéken szerkesztett és országos jelentőséggel bíró orgánumot. Aztán új idők és új szerkesztők jöttek másfél évtized múlva, és nem sokkal később meg is szűnt a lap. Nagyjából ezzel egy időben viszont Bobory Zoltán, a Szent István Művelődési Ház akkori igazgatója, az egyházmegye segítségével létrehozta a Várat. Ezen a néven egyébként működött már folyóirat Fehérváron, egészen pontosan 1938–39-ben, egy esztendőig. Rangos fórum volt, olyan munkatársakkal és szerzőkkel, mint Pálffy István, Baróti Géza, György Oszkár, Jankovich Ferenc, Weöres Sándor vagy Takáts Gyula. Sokat ígérő és színvonalas lapnak indult, ám csupán egy esztendőt adott számára a sors.

Mindenképpen méltó és igazságos, hogy 2004-től az új orgánum is ezt a nevet örökölte. Az első szám címe alatt még ezt olvastuk: „Irodalmi, közéleti almanach”. Kiadója a Szent István Művelődési Ház és a Prohászka Kiadó. Az „almanach” szó évkönyvet jelent, és ebből nőtte ki magát a Vár c. folyóirat, igaz, mindmáig évi négy megjelenéssel. Visszatérve még az első számra, abban olyan szerzők művei jelentek meg, mint Gyurkovics Tibor, Sobor Antal, Czigány György, Csoóri Sándor, Jávor Ottó, Vári Fábián László és mások. Rangos névsor… (S ha már említettem, hogy ez még nem folyóirat volt, akkor hadd tegyem hozzá, hogy ebben az időben László Zsolttal együtt szerkesztettük a Bástya c. antológiát a Vörösmarty Társaság és a Kodolányi János Főiskola közös kiadásában.)

Aztán folyóirat lett a Várból, mindmáig Bobory Zoltán főszerkesztői irányításával. Jó ideig a már jelzett művelődési ház gondozásában (mellesleg nem gyakori, hogy egy ilyen intézmény adjon ki ilyesfajta lapot!), és aztán azután, hogy a főszerkesztő lett a Vörösmarty Társaság elnöke, a Kossuth utcában működő egyesület adta ki a Várat. Jómagam látom a folytonosságot a szellemiségben, már ami az Árgus és a Vár viszonyában föllelhető. Ugyanakkor természetesen vannak különbségek is, de abban biztos vagyok, hogy a múltban és a jelenben is a minőség-központúság a meghatározó. A gyakori szerzők nevéből és munkásságából következik egy bizonyos irányultság, ám mindez semmiféle kirekesztést nem jelent. Sokkal inkább a nyitottságot. És az is fontos, hogy a regionalitás és az egyetemesség jó arányban legyen egymással.

***

És elérkeztünk 2019 szeptemberéhez, amikor is csakhamar megjelenik a Vár XIV. évfolyamának 3. száma. Íme, egy kis kedvcsináló. A Székesfehérváron élő költő és író, Pálfalvi András prózájával és lírájával kezdődik az új szám. (A szerzőnek egyébkén hamarosan új verseskötete is megjelenik egy budapesti kiadónál.) A Fehérváron élők közül olvashatjuk majd többek között Gál Csaba és P. Maklári Éva verseit, Nehrer György „Szlovén anzix”-ját, Prax Levente prózáját. Hasonlóképpen gazdag az országos „merítés”. Csernák Árpád epikáját éppúgy említhetem, mint Csáky Anna és Tarjáni Imre verseit, vagy éppen a hosszú szünet után újra jelentkező Vass Z. Zsolt művét. Ebben a számban olvashatjuk azokat a tanulmányokat és emlékezéseket, amelyek a tavaszi Nagy Gáspár-emlékülésen hangoztak el a székesfehérvári Városháza dísztermében. S a szerzők: Jánosi Zoltán, Szakolczay Lajos, Ködöböcz Gábor, Cs. Varga István és Bobory Zoltán. (Itt jegyzem meg, hogy november 4-én pedig ugyanott Ady Endre-emlékülésre kerül sor.)

A recenziók sorában Péntek Imre, Koch Imre, P. Maklári Éva, Döbrentei Kornél, Saitos Lajos pedig Zilahy L. Ágnes kötetéről ír. Lukácsy József Tersánszky Józsi Jenőre emlékezik, és lesz egy In memoriam Balaskó Jenő c. összeállítás is. És végül még egy fájó megemlékezés: a közelmúltban elhunyt képzőművész, Acsa Szűcs Imre megidézésével ér véget az idei 3. szám.

S ha már képzőművészet, akkor jegyezzük meg, hogy Revák István fotóinak segítségével Bory Jenő és Bory Jenőné alkotásai teszik gazdagabbá vizuálisan a Vár új számát.