Kerti rejtelmek

Apa már előző nap előkészítette a kerti szerszámokat. Mivel papám a falunkban él, szerencsére nem kellett korán felkelni. Szép, napsütéses reggelre ébredtünk, a közös reggelizés után beemeltük a kapagépet az autónk csomagtartójába, és elindultunk a falu másik végén található kerthez.

Nagypapám és nagybátyám örömmel fogadtak bennünket. Röviden megbeszéltük a teendőket, ezután apa és nagybátyám rutinosan, felváltva kezdték rotálni a kertet, én pedig gereblyével szétszedtem a hantokat, elegyengettem a talajt. Közben figyeltem apát, hogy minél előbb elsajátítsam a fogásokat, a rotálás technikáit. Nagypapám is mellettünk haladt, közben folyamatosan tájékoztatott időjárásról, metszési technikákról, szemzésről és egyéb kertészeti teendőkről, amiket nagyon érdekfeszítően tud előadni. Nagypapa mellett soha nem lehet unatkozni, árad belőle a kert iránti szeretet, ugyanakkor, ha szerelni kell valamit, addig nem nyugszik, míg meg nem javítja azt. Persze a szakmája is kapcsolódik másik szenvedélyéhez, mivel műszerészlakatos volt.

A kertben fiatal almafát és cseresznyefát is ültetett, de van itt szakszerűen metszett őszibarackfa, körte- és szilvafa is, és persze a kedvence, szőlő. Megtudtam, hogy a lemosó permetezésen már túl vannak a fák, amellyel a rovaroktól, élősködöktől, a fák betegségét okozó gombáktól tisztítjuk meg azokat. Nagybátyámmal mindig nagy odafigyeléssel állítják össze a permetezőlét, nehogy felesleges vegyszereket alkalmazzanak.

Közben én is kipróbálhattam a rotálást, hárman is figyelték minden mozdulatomat, és láttak el hasznos tanácsokkal: hogyan fogjam, milyen mélyre engedjem a gépet. Gyorsan a kert végére, ezzel a munka végére is értünk. A délelőtt nagyon gyorsan elrepült. A jól végzett munka után „mi, férfiak” együtt indultunk haza, ahol anya és húgom finom gulyáslevessel és sajtos pogácsával várt bennünket. A beszélgetés viszont az étkezőasztalnál is folytatódott.

Bódis Áron 11.D

Széchenyi-szakgimnázium, Székesfehérvár