Otthoni állatságok

Máskor azonban ló vagyok. Fényes szőröm, sörényem megcsillan a fényben, hosszú, négy lábammal ügetek a virágos réten, miközben kiscsikóm mellettem szalad. Testén barna és fekete foltos a szőr, igazán szép kis jószág. Nemrég hoztam a világra, de már nagyon ügyes. Kissé önfejű csikó ugyan, ám szeretettel lehet hatni rá és terelgethető.

Az is előfordul azonban, hogy macska vagyok. Szőrös, ruganyos testemmel hosszan elnyújtózok az alomban, miután kicsinyem a világra hoztam. Nagyon bájos kismacska, csak még igen kicsi, a szeme sincs nyitva, s nyávog szüntelen. Valójában persze anya vagyok, aki a gyermekének köszönhetően szinte nap mint nap megélheti a szerepjátékozás minden báját, annak olykor fárasztó mivoltával együtt. Az aktuális szerepeket, állatfigurákat mindig az ötéves találja ki, akinek kedvenc állatai a ló és a macska, sokáig azonban a gólyákért volt oda. Estefelé, lefekvés előtt gyakran kell a napi aktuális állat bőrébe bújni, és lóként szaladni a ház egyik helyiségéből a másikba, míg végre eljutunk az ágyig, vagyis a ló bokszáig. Ezután sokszor átlapozzuk az egyik lovas könyvet, s ő mindig rámutat arra, hogy éppen melyik patás tetszik neki. Macskaként sündörgünk, négy lábon mászunk, tejet lefetyelünk és hasonló „cicaságokat” művelünk, mire eljön a lefekvés ideje.

Bevallom, a nap végén nincs mindig energiám ezekhez az ismétlődő kis szerepjátékokhoz, ám a lányom lelkesedését látva mégis jó elmerülni bennük. Ráadásul ezekkel gyorsabban vehető rá a gyermek az olyan kötelező feladatokra, mint például fogmosás, fürdés. Nekem pedig ott az átváltozás öröme, amelyhez még csak ki sem kell mozdulnom, és jelmezt sem kell kölcsönöznöm.