Márton csodálkozik avagy a hóember titka

Az utcán már voltak nyomok a frissen hullott hóban, a fák közt azonban szűz volt még a mindent beborító fehérség. Az erdőben mély csend honolt és harapni lehetett a levegőt. A házaspár jókora sétát tett, kipirult arccal, kiöblített tüdővel érkeztek haza.

A nagyobbik lányt már felöltözve találták, a hetedikes pizsamában volt, a gipsz, amivel egy hétig feküdnie kellett, térdig takarta a lábát.

A meglepetés akkor érte az apát, amikor a konyhaablakon át a ház mögé tekintett. A kert közepén egy hóember magasodott, fején piros lábassal, nyaka körül kék sállal.

– Hát ezt meg ki építette? – szaladt ki az elcsodálkozott Márton száján.

– Hát én. Nem is a húgom – felelte a nagyobbik leány.

A férfi egy kicsit elrestellte magát. Tényleg nagy butaságot kérdezett. Valami azonban mégis szemet szúrt neki.

– A biciklit is kivitted? – kérdezte a nővértől.

Most a másikon volt a csodálkozás sora.

– A biciklit? Miből gondolod?

– A keréknyomokból.

– Az nem a kerékpár nyoma, hanem a szánkóé – mosolyodott el a húgánál tíz évvel idősebb elsőszülött.

Márton megint pironkodhatott. Hogy gondolhatott ilyet! Azonban a szánkót sem értette. Minek ródli a hóemberépítéshez? A 23 évesről pedig mégse föltételezte, hogy a kertben tologatná a szánkót. De inkább nem szólt semmit, nem akart annyira értetlennek látszani. A hetedikes – bár ennek most kivételesen nem adta tanújelét – már így is biztosan megint elkönyvelte magában, hogy milyen gáz, amiket az apja mond – gondolta a férfi.

Később Mártonnak eszébe jutott: érdemes lenne megörökíteni a répaorrú alakot a kertben, hiszen ki tudja, meddig áll majd, és lesz-e még alkalom a télen hóembert építeni. Ezért fogta hát a fényképezőgépet (konzervatív ember volt, aki a telefont véletlenül sem használta fotózásra), és lekapta vele a hóembert. Mivel bizalmatlan volt mindennel szemben, több felvételt is csinált. A képeket pedig elkezdte visszanézni a gépen. Az egyik fotónál azonban elkerekedett a szeme.

Pedig az is a hóembert ábrázolta.

De nem magában. Hanem a két leány társaságában. A nővér állt, a vidáman mosolygó hetedikes pedig a szánkón ült plédbe csavarva, törött lábát a ródlin nyugtatva.

Vezető képünk illusztráció