Jó reggelt, Fejér megye!

A két ember már délre elfáradt, betértek az első sörre a falusi kocsmába, ahol kárörömmel hallgatták az amerikai hóviharokról szóló híreket. Megértve őket, a derűs napsütésben gyönyörködve eszembe jutott néhai újságíró kollégám, Á. Szabó János. Rossz idő volt aznap, zuhogott, amikor az autóban ülve bágyadtan bámulta a szeme előtt verdeső esőlapátokat. Harapott egyet a nála lévő kolbászból, kortyolt egyet a pálinkából, s csak annyit mondott a szótlan sofőr mellett: „Nem szeretem én a rossz időt.” Haladtak együtt néhány kilométert, János megkereste a nála lévő furulyát, megszólaltatta, zsebre tette, majd önmagához és megrovó hangsúllyal, egy kicsit talán Istenhez is szólva hozzátette: „De… Nem szeretem én már a jó időt se.”