Sintra, a 19. századi romantikus építészet legeredetibb európai színhelye

Érdemes vonattal menni, nemcsak azért, mert sofőrpróbáló hegyi utakon kellene autóznunk, hanem azért is, mert a varázslatos, pompás csempézetekkel díszített Rossio pályaudvarról indulhatunk, s éppolyan lenyűgözőre érkezhetünk.

A vasútállomás utcájában ott állnak az autóbuszok, amelyek körbevisznek Sintrán. A portugál királyok és főnemesek kastélyainak helyet adó óceán közeli város területe ugyanis hatalmas. Csalóka a kép, hiszen minden ormon váracskákat látunk, melyek légvonalban roppant közelinek látszanak, de számolnunk kell a patakok szabdalta völgyekkel, amelyek jókora kerülőkre kényszerítenek mindenkit, turistát és ott élőt egyaránt.

Valójában ez az egyik eleme a semmihez sem hasonlítható romantikának. Alig kaptatunk fel az egyik kastélyhoz, a másik hegyormon ott csábít a másik, ahova természetesen feltétlenül át kell „szaladnunk”. Azért a ránk esteledéssel vigyázzunk, a vonat nem vár, és a legszebb nyári nap is szürkülettel érkezik, amikor hirtelen vonzerejét veszti a hely. Mivel hegyek közé ékelődött, különleges klímájú, de az alkonyatkor mindenképp feltámadó szél azért nem nagyon lesz a barátunk, főleg, ha lenge öltözetben indultunk reggel a meleg Lisszabonból. Ne nagyon próbálkozzunk hosszabb gyaloglással, főleg kisebb gyerekekkel, csípjük el inkább a zsúfolt buszokat, mert a taxik – épp a terepviszonyok miatt – borsos árakkal dolgoznak.

Sintra a 19. századi romantikus építészet legeredetibb európai helyszíne. A korszellem és a környezeti adottságok találkozása mesebeli palotákat, buja kerteket és titokzatos labirintusokat eredményezett.

A Nemzeti Palota, a Mór Vár és a Pena Palota meglátogatása még akkor sem hagyható ki, ha úton-útfélen kávézók szirénhangjainak kell ellenállnunk. (Helyi süteményt az 1756 óta működő cukrászdában együnk: a queijadát, a sintraiak híres sajttortáját válasszuk.) A II. Ferdinánd, II. Mária portugál királynő férje által építtetett Palace valóságos mesevilág, sokaknak talán a giccs Mekkája, de épp azért jelentenek élményt zegzugos udvarai, mert nem akarnak másnak látszani. Itt minden megvalósult, ami csak eszébe jutott a tulajdonosnak és a kőművesnek. A Nemzeti Palotát szinte minden szögből láthatjuk érdekes kéményeivel. A palota a 14. és a 20. század között végig nyári királyi rezidenciaként szolgált, így több építészeti stílus is felfedezhető rajta. Az útikönyvek jelzik, a Nemzeti Palota közelében van a Challet Biester, mely a város egyik leghíresebb villája, itt forgatták Roman Polanski Kilencedik kapu című filmjének egyes jeleneteit.

A világörökség részét képező Mór Várnak (Castelo dos Mouros) romantikusan szép a nemzeti parkot is magában foglaló környezete, s az onnan nyíló panoráma lenyűgöző. Sintra régi, elegáns villái főúri nyaralók voltak, amelyek a nyári lisszaboni hőség elől menekülőknek nyújtottak enyhet. Ma a villák egy része hotelként, panzióként funkcionál. A húszas években épült a kaszinó, mivel a lisszaboni polgárság már nem csupán a pihenést, hanem a szórakoztatást is elvárta Sintrától. A város ugyanakkor kedvenc nyaralóhelye volt sok-sok művésznek, írónak, költőnek. Lord Byron és a dán meseíró, Andersen is az itteni idilli és egyben varázslatos környezetben mélyült el gondolataiban, hagyta magát ösztönözni, ihletni az írásra. Az angol költő egyenesen „dicsőséges édennek” nevezte Sintrát.