A trópusi időjárás se tántorítson el senkit, igazi műszaki csodát láthatunk

Ott állunk azon a kis földnyelven, ami összeköti Észak- és Dél-Amerikát, sőt az egész világot egymással Kelet és Nyugat irányban, ez azért nem mindegy. Meg persze a klíma sem, hiszen otthonról a rémes februári télből szöktünk át az örök nyárba, ahol – sosem hittük volna – a trópusi éghajlat azt jelenti, alig-alig van különbség az esős és a száraz évszak között. Szabó János, a Panamáért hazafiként lelkesedő magyar guide, kinek egyébként egész családja a turistákat szolgálja – azt állítja, normálisan 25 fok körüli a hőmérséklet. Netán ennél több van? Akkor normálisan izzadunk, s ez alól tíz nap alatt örömteli a kivétel. Szóval általában folyik rólunk a víz, mint a trópusokon általában, de mivel akárhová megyünk, víz vesz körül bennünket, az egész betudható a magas páratartalomnak. A függönyszerű trópusi eső éppen úgy, mint a lágy vízpermet, ami motorcsónakos száguldás vagy indián dzsunkán siklás közben éri az arcunkat.

De mire ezt felfogjuk, már túljutottunk Panama City gyönyörű, koloniális stílusban épült és megmaradt belvárosának megtekintésén, ahol a pasztellszínekben pompázó paloták között feltűnik egy-egy turistacsalogató konflis. A középkori katedrális romjainak emlékét gyorsan lemossa rólunk a felhőkarcolók rengetege, köztük Trump, amerikai elnök szállodatornyával és a vonzó, megmásíthatatlan csatornaillatával.

Ha már itt tartunk, beszéljünk arról, mitől is virágzik ez az ország manapság. Könnyű azt mondani, hogy panamázik, vagyis tisztára mos olyan pénzt, ami máshol fekete lenne. Biztosan ilyen is előfordul. A panamai gazdaság – amiből levezethető az általános jólét, az ingyen oktatás, az egészségügy és még számos jóléti intézkedés, mint például a minimál nyugdíj – saját prioritásait határozza meg. Összességében a lényeg, hogy jól élnek. Az európai turista persze a statisztikai adatokra alig kíváncsi: például, hogy ötmillió emberre hány gyilkos fekete béka jut. Nyilvánvaló, az is sok, ha egy. Ha ugyanis érintkezünk velük, nincs tovább. A kedélyek fokozására említem csak, hogy trópusi helyeken vannak olyan épületzugok, amelyekben százával nyüzsögnek e ritka veszélyes hüllők. De Panama nem csak ezért izgalmas hely.

Mindenekelőtt ott a csatorna. A franciák építették, jól elkezdték, aztán belebuktak. Panama nem Szuez!! – de amire a különbségre rájöttek, késő volt már. Ferdinand de Lesseps francia mérnök hiába volt zseniális, ott, ahol 22 ezer munkás meghalt maláriában és sárgalázban, nem lehet túl sok babért learatni. A becsődölt vállalkozást amerikaiak vették meg és lendítették fel. A Panama-csatorna áthidalja domborzatot, illetve a Csendes és az Atlanti óceán közötti 27 méteres szintkülönbséget, ezen a különbségen az áruszállító hajókat átemelik. Az első hajó 1914. augusztus 15-én haladt át a csatornán, egy évvel a tervezett határidő előtt. Azóta, 2016. júniusában már az 5,3 milliárd dollár kínai befektetésének köszönhetően a konténerszállító nagy hajók is át tudnak haladni a Panama-csatornán. A látvány lélegzetelállító. Akit a szerencséje odáig elvisz, egy percig ne tétovázzon, ilyen műszaki csodát, még nem látott senki.