Kirándulás Palócföldön

Balassagyarmat központjában, a volt vármegyeházával szemben álló szobor talapzatán a következő felirat olvasható: Az ezeréves magyar állam tiszteletére és az 1919. január 29-ei balassagyarmati honmentő harcok emlékére  Minden gyarmati polgár tekintse példának az elődök hazafias bátorságát és vitézségét. A tábla és a legbátrabb jelző eredete az I. világháború végéig nyúlik vissza, amikor is az újonnan megalakult Csehszlovák Köztársaság hadserege benyomult Magyarországra, hogy elfoglalja az Aszód-Balassagyarmat-Ipolytarnóc-Losonc vasútvonalat. Gyarmat polgárai azonban 1919. január 29-én csatlakoztak Vizy Zsigmond százados csapataihoz, és kiverték a megszállókat.
Erre emlékezve 1998. óta január 29-e a város hivatalos ünnepe. Az Országgyűlés 2005-ben törvénybe foglalta Balassagyarmat lakóinak és védőinek az 1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartását, és a legbátrabb város, a Civitas Fortissima címet adományozta Gyarmatnak.
 A várost a Palócföld központjának tekintik, noha a történészek máig sem tudtak megállapodni a palócok eredetében. A többség a szláv és a  lengyel palovec, kun szóból eredezteti, sokan gondolják, hogy a kunok késői leszármazottai a palócok, ám erre vonatkozó egyértelmű dokumentumok nincsenek. Egy másik vélekedés szerint csúfolódó jelző a palóc, amit az irodalmi magyartól eltérő hangképzés is alátámaszt, de ez is inkább legenda. Ezekből a táj legismertebb szülötte, Mikszáth Kálmán A jó palócok címmel egy kötetre való novellát gyűjtött. Ez alapján a közvélemény inkább kedves, eszes kópéknak tartja ma is a palócokat, akik megőrizték speciálisan képzett hangjukat.
 Kezdjük is hát az ismerkedést a Palóc Múzeumban a néprajzi emlékek között. Különösen gazdag a környékbeli falvak egymástól is eltérő népviseleteiből összeállított kollekció.
 A múzeum néprajzi gyűjteménye felöleli Nógrád megye teljes paraszti kultúráját, a szlovák és német nemzetiségekével együtt. A bölcsőtől a sírig című állandó kiállítás a 19. századi paraszti világot, a palócok népszokásait mutatja be az emberi élet három nagy fordulója, a születés, a házasság és a halál köré csoportosított tárgyak és fotók segítségével. A sokalakos, jelenetekkel illusztrált szokásbemutatók a néphit és vallásosság mellett a viseletek, faragások, szőttesek megismerésére is lehetőséget nyújtanak. A néprajzi gyűjtemény különleges része a lakodalmas jelenetet bemutató tárlat. Érdekes látványosság a régi paraszti konyha: jóformán minden, a 20. század elején még használatos, fémből, fából, agyagból készült háztartási eszköz megtekinthető itt.
 A múzeum épülete mellett kis skanzen őrzi a Palócföld népi építészetének emlékeit. Látható itt boronafalú ház, több melléképület. A parasztporta szomszédságában áll a Szandán 1880 körül épített út menti kápolna másolata. Itt kapott helyet egy Karancs-vidéki útszéli kereszt rekonstruált változata is.
 A Palóc Múzeumot övező ligetben fölállított parasztporta az első, áttelepített épületekből álló szabadtéri múzeum Magyarországon.
 Az egykor soknemzetiségű kereskedőváros gazdag építészeti múlttal rendelkezik. A honfoglaló magyarok Nógrád várának elfoglalása után, a 9. század végén telepedtek meg a környéken. A város nevének utótagja a Gyarmat törzs nevéből származik.
 A Balassák  akikről később a város nevének előtagját is kapta - 1260 táján kezdték meg a település erődítését. A település első templomát még Szent István idejében emelhették, ami 1241-ben, a tatárjárás alatt megsemmisült. A 15. század elején Magyarországon az elsők között itt alakult meg az izraelita hitközség. Az 1720-as évektől fokozatosan görög, szerb és német kereskedők, iparosok települtek a magyar és a szlovák anyanyelvű népesség mellé.
 Balassagyarmaton a 19. század második felében gyorsan fejlődött a kereskedelem és a pénzpiac, kialakult a máig meglévő iskolaváros jellege. A jelenlegi városkép az 1890-es évek táján körvonalazódott. A II. világháború idején a város jelentős része romba dőlt: a korábban a lakosság csaknem egyharmadát kitevő zsidóság elpusztult. Emléküket őrzi a műemléki védelem alatt álló zsidó temető, amelyben a 18. század elejétől a 20. századig találhatók síremlékek. Az évszázadok során mintegy háromezer sírkő gyűlt itt össze. Kívánságára itt temették el Michel Gyarmathyt, a párizsi Folies Bergere egykori művészeti vezetőjét.
 Balassagyarmat legtekintélyesebb műemlék épülete a régi, klasszicista stílusban épült megyeháza, valamint a szerb telepesek 1911-ben épült temploma, amely ma képtárnak ad otthont. A város különlegessége az a műemlékké nyilvánított, klasszicista stílusú, ötemeletes börtön, amelyet 1842 és 1845 között építettek. A 19. században a legkorszerűbb hazai fegyintézet volt, s máig eredeti funkciója szerint működik. A kör alaprajzú börtönépület a volt vármegyeházával alkot építészeti együttest, a megyeháza U alakú udvarának a tengelyében áll. Körfolyosóról nyílnak az elítéltek lakóhelyiségei. Az épület a maga nemében  építészetileg és történetileg is  jelentős érték.
 A megyeháza előtti tér parkjában találjuk Madách Imre bronzszobrát, amelyet 1937-ben készített Sidló Ferenc szobrászművész. Petőfi Sándor is kapott egy táblát annak emlékére, hogy 1845-ben és 1847-ben az egykori Balassa Szállóban éjszakázott.
 Balassagyarmaton élt 1905 és 1908 között Szabó Lőrinc (1900-1957) költő; márványtábláját a róla elnevezett utca 10. sz. házának falán helyezték el.
 A város jeles szülötte Rózsavölgyi (Rosenthal) Márk (1789-1848) zeneszerző, a csárdás atyja; mellszobra a Palóc-ligetben látható.
 A városban töltötte gyermekkorát Tildy Zoltán (1889-1961) református lelkész, 1946-1948-ig Magyarország köztársasági elnöke volt  hirdeti a tábla a református paplak falán. A vármegyeháza falán helyezték el Janko Král (1822-1876), az egyik legnagyobb szlovák költő emléktábláját, aki 1849 és 1854 között Balassagyarmaton hivatalnokoskodott.
A barokk templomot 1741-46. között építették Balassa Pál kegyúr támogatásával. Az egyik mellékoltár alatt Szent Felicián ereklyéjét őrzik. Az evangélikus templom az egykori vármegyei vesztőhely dombján 1785-ben épült a barokk stílus szerint. Tornya 1794-re készült el. Az 1809-es tűzvészt követően újjáépítették.
 Ha már Gyarmaton járunk, keressük fel a közeli Csesztvét. A település 13. századi eredetű, román és kora gótikus stílusjegyeket egyaránt viselő templomáról és Madách Imréről nevezetes. Az ember tragédiája szerzőjének egykori kúriája és múzeuma látható itt. A falu a  19. században került Madách Imre tulajdonába, aki úrilakot építtetett fel, köré szép parkot telepíttetett.
 Csesztve állandó rendezvénye a Madách Imre tiszteletére október elején megrendezett emléknap. Ennek keretében előadásokon adják közre a költő munkásságának kutatásában elért legfrissebb eredményeket.