Cuzco, az inkák egykori fővárosa

Engem is becsaptak az ottani viszonyok. Már Limában összeszedtem valamilyen náthához hasonlatos nyavalyát, s némi lázzal repültem az Andokba, be a hegyek közé. Miután letettem a csomagomat az egykori spanyol udvarházból átalakított szállodában, azt csináltam, amit a piacon egy kecsua asszony javasolt a bajra: gyógynövényekből összeválogatott nekem egy csokrot, s mondta, forrázzam le, és a teára borítsak némi piszkót – hagyományos szőlőpálinkát. Ám az átmeneti javulás után a tüdőm is fájni kezdett, tüdőgyulladásra gyanakodtam, ezért szóltam a recepción, hogy hívjanak orvost. Rövidesen meg is érkezett a doktornő, aki szemérmesen ingen keresztül hallgatta meg a sóhajaimat, majd megmagyarázta, hogy amit érzek, azt a nagy tengerszint feletti magasság (a 3 ezer 339 méter) okozza.

Megnyugodva erőt merítettem még némi piszkóból, aztán a nyakamba vettem a várost. Szembeötlő volt az építkezés jellegzetes módja, az, hogy a hódító hispánok az inkák egykori hatalmas köveire építették rá a házakat. A templomaikat pedig a szent helyek fölé emelték, hogy pusztító hódításuknak így is emléket állítsanak, jelképessé téve a népirtással elvégzett gyarmatosítást. Egyébként már az csodálatra méltó, ahogyan ezeket az irdatlan köveket az inka építészek mindenféle kötőanyag nélkül egymáshoz illesztették: még egy kés pengéje sem fér el közöttük.

A Plaza de Armas már az inka időkben is Cuzco szíve volt, csak akkor még a teret Huacaypata-nak nevezték. A városközpontban felépített két spanyol templom környékén éttermek és boltok várják a turistákat, akik általában Cuzcóból indulnak (sokan a világ leghíresebb andoki túraútvonalán, az Inka Ösvényen) a Machu Picchu felé. Én, mint általában mindenhol, Cuzcoban is a családi kifőzdéket kerestem, hiszen kitűnő ételeket szolgálnak fel olcsón: válogatni pedig egyébként sem szoktam. Cuzco közelében egyébként nem az „elveszett város”, az 1911-ben felfedezett Machu Picchu az egyetlen csodálatra méltó látnivaló: a vidék tele van inka emlékhelyekkel. Például olyan oltárokkal, ahol szűz leányokat áldoztak fel az isteneknek. Az egykori fővárost Sacsayhuaman erődje, egy falazott komplexum védte, amíg védhette a hódítóktól. Az inkák puma alakban építették ki Cuzcot – ez ősi szimbólum volt –, a pumának pedig éppen Sacsayhuaman a feje. Egyébként ezt a hadászati szempontból ötletesen kitalált erődítményt az emberiség egyik legnagyszerűbb építményének tartják: az erőd falait hatalmas sziklákból rakták össze, s ezek mellett eltörpülnek a látogatók, akik között egy magyar csoporttal is találkoztam.

Az erődből gyalog ereszkedtem le a város felé és közben a hódító és tömeggyilkos Pizarro-ra gondoltam, aki 1533-ban mindössze ötszáz katonával foglalta el Cuzcot. Így írt a császárának: „Ez a város a legnagyobb és a legszebb, amit valaha láttam ebben az országban, vagy bárhol…”

Az Inka Birodalom legnagyobb kiterjedésekor magába foglalta a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentina és Chile legtöbb részét. Az inkák királyukat a „Nap gyermekének" nevezték, birodalmuk a 13. és a 16. századok között egyike volt a világ legnagyobb és legrejtélyesebb kultúráinak, amit a 15. században 1 millió 140 ezer négyzetkilométeren 10 millió alattvaló mondhatta hazájának. Mindezt persze csak kiváló közigazgatás és rendkívül ütőképes hadsereg mellett lehetett megvalósítani. Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése, ezért szükség van az emberek és a természet közötti kölcsönösség fenntartására.