A főherceg nyomában

A tél, a várva várt hóesés csöndes, bágyadt hangulatban találta hazánk egyik legrégibb angolparkját. A csupasz ágakon és a fenyők lombján megpihenő sok fehér pamacs, az épületeket, a padokat borító hólepel meghitt hangulatot varázsolt József nádor egykori birtokára.

A főherceg családi rezidenciának szánta ezt a parkot, igyekezett a családtagoknak és a jeles eseményeknek valamilyen emléket állítani. Minden ünnepi alkalommal fát ültetett, míg végül háromszáz növényfajt honosított meg a területen. A park részeit pedig szeretteiről nevezte el: nővére, a belga királynő nevét viseli ma is a Mária Henrietta-berek, másik nővérének nevét pedig a Hermina-sziget s az oda vezető Hermina-híd kapta.

A séta során felfedezhetjük a nádor birtokának megmaradt építményeit, a kastélykápolnát, a babaházat, az Oroszlános-kutat, a Koronás-hidat, a pálmaház romjait. József nádor klasszicista stílusban, Pollack Mihály tervei alapján épített kastélyának pompájára ma már csak a timpanonos homlokzat emlékeztet, amely a park egyik legmagasabb pontján emelkedik. Az íves kapuboltozat alá állva a valaha élt főurak, hercegkisasszonyok helyébe képzelhetjük magunkat: hatalmas, hófödte tisztás tárul elénk, amit évszázados fák öveznek.

A tisztásról indulva keskeny ösvények vezetnek a mára 540 fajra bővült növénygyűjtemény fái között. Platánok, mocsári ciprusok, jegenyefenyők, japánakácok, vasfák, tölgy-, gesztenye-, juhar- és hársfajok mutatják téli arcukat. Ha megállunk, a talpunk alatt ropogó hó hangjától megriadt madarak vissza-visszaszállnak a környező fákra, madáretetőkre. Fakopáncsok kalapálása visszhangzik, fenyőrigók, széncinegék, tengelicek, zöldikék csivitelése töri meg a tél mély csendjét. Nyomukban a faágakról hópihék huppannak a látogató nyakába.

Ám a hideg enyhülésével, a hó olvadásával sem lesz kopár az arborétum: február végén megjelenik a tavasz első hírnöke, a hóvirág, hogy óriási mezőkben, több hektáron virulva kápráztassa el a vendégeket.